Dear Diary - 23. fejezet

„Áh, Sergionak megint új csaja van. Három héten belül ez már a második, és az a baj, hogy alig akad valami normális liba. Mindegyik csaja csak ilyen picsogó, „jaj letört a műkörmöm” stílusú csaj. Alig akad valami talpraesett és határozott, aki valóban a bátyámhoz illik. Komolyan, ennél még az is elviselhetőbb volt, mikor Mirjammal járt! De talán előbb-utóbb talál valaki normálisat.”

Sergio

Otthon, miközben pakoltam össze a cuccaimat, azon gondolkoztam, hogy vajon mit ronthattam el, amikor Larával beszéltem. Olyan könnyedséggel pattintott le, mint eddig még soha senki, bár őszintén meg kell mondanom, hogy bejött ez a határozottsága, és ezzel csak azt érte el, hogy még inkább próbálkozzak nála. Előbb-utóbb úgy is beadja a derekát, mert érzem, hogy nem vagyok közömbös számára.

- Hé Ramos, jössz már, vagy még ábrándozol egy kicsit? – az ablak felé fordulva Khedirát és Özilt pillanthattam meg, akik már teljes menetszerelésben vártak rám kint. Régen is mindig így csináltuk. Megbeszéltük, hogy kinek az autójával megyünk a meccsre, és minden meccs alkalmával más volt a soros, és az előző hetekre visszagondolva most én vállaltam be.

- Csak egy pillanat. – azzal vigyorogva becsuktam az ablakot, és gyorsan összeszedelőzködtem – Mehetünk. – lóbáltam meg a kocsikulcsot kiérve a srácokhoz, aztán beültünk a kocsiba.

- Most komolyan megint nekem kell hátraülnöm?- nyavalygott Mes, de én csak a fejemet csóváltam, Khedira viszont megszólalt az anyósülésről.

- Te vagy itt a legfiatalabb, szóval csönd legyen! Meg gondolj arra, hogyha előttünk menne egy faszállító autó, és véletlenül elszabadulnának a fák, akkor mi, akik elöl ülünk halunk meg elsőnek.

- Rohadt vicces vagy! – dőlt hátra megsértődve Öz, én pedig hangosan felröhögtem, majd elindultunk.

Útközben Sami és Mesut tárgyaltak valamit, azt hiszem azt, hogy legközelebb a tunéziai ül hátra, de az én gondolataim azon jártak, hogy Nina vajon hol lehet, és jól van-e. Ez a két kérdés foglalkoztatott leginkább minden egyes nap, és akár órákon át el tudtam lenni az elmélkedéssel. Mint ahogy indulás előtt és most is, egyedül csak azért tértem vissza a valóságba, mert Sami rángatta meg a vállam.

- Nem akarok zavarni, de megjöttünk. Amúgy meg nem viccelek, tök olyan vagy, mint Öz. Ugyanúgy viselkedtek. – csóválta a fejét, de ezt a török-német nem hallotta, mivel ő már rég kiszállt a kocsiból, s én is követtem a példáját a buszra.

Már jó páran ott voltak, és a hangulat is megvolt, ám ahogy én hátraindultam a szokásos helyemre, hirtelen megtorpantam. Először nem tudtam, mit legyeskednek ott a srácok, de amikor felém néztek, én is megpillantottam.

- Hát te meg mit keresel itt? – bukott ki belőlem Lara láttán.

- Ez nem épp a legkedvesebb köszöntés. – húzta fel a szemöldökét, és úgy nézett rám, hogy szinte elolvadtam. Hihetetlenül szexi volt!

- Bocs, csak a helyemen ülsz. – nyögtem ki, mire ártatlan arccal rám nézett, a többiek meg csak figyeltek.

- Ne haraguuuuudj! Az edzőtök mondta, hogy nyugodtan pakoljak le ide, mert itt legalább lesz helyem. De ahogy látom, előrébb neked is akad pár üres ülés. –pislogott nagyokat, én pedig meg sem bírtam nyikkanni.

- Sergio, gyere, foglaltam neked helyet! – intett Iker, de még mielőtt indultam volna, visszapillantottam Larára, aki csak mosolyogva integetett.

- Szerintem ketten is tökéletesen ellennénk. – virítottam rá egy ellenállhatatlan mosolyt, még utoljára – Lenne pár ötletem.

- Bocsi, de azt hiszem, én inkább passzolom. – kontrázott, a srácok meg csak füttyögtek, én meg letelepedtem Iker mellé.

- Miért van itt amúgy? – kérdeztem Casillast.

- A Marcának kell valami cikket írnia rólunk, és sikerült engedélyt szerezniük a vezetőségtől, hogy Lara eljöhessen velünk a mostani meccsre. – magyarázta, én pedig bólintottam egyet, majd felvettem a fülhallgatómat, és zenét hallgattam.

Sima utunk volt mind a busszal, mind a repülővel, ám a szállodában nem ment minden ilyen könnyedén, ugyanis a recepción kiderült, hogy Larával nem számoltak, és csak úgy tudnak neki szobát adni, hogy az valamelyik másik szobából nyílik, ráadásul közös a fürdőszoba. És naná, hogy melyik lett az a szoba? Ikeré és az enyém.

- Mindenki figyeljen rám! – emelte fel a hangját Mou, mielőtt még szétszéledtünk volna – Nem akarom meghallani, hogy zaklattátok a hölgyet, csak mert Ikerék szobájából nyílik az övé. Ti is hagyjátok őket békén! – mutatott rám, mire megadóan feltartottam a kezemet, majd miután sikeresen meg lett oldva az ügy, felmentünk a szobánkba.

- Na jó, akkor had mondjak pár dolgot. Mivel tudom, hogy nektek is hosszú ideig kell a fürdőszoba, ezért szeretnék mindig én menni elsőnek. Azt hiszem, én képes vagyok előbb elkészülni, mint ti. Ez így megoldható? Bár úgy is nálam van a fürdő, szóval mindegy. – vonta meg a vállát vigyorogva Lara a liftben, mire sóhajtottam egyet.

- Na igen, ez enyhe előny. – mondtam, mert hát mi mást is mondhattam volna, de amint megérkeztünk a szobába, ő bevágta a saját ajtaját, ami csak azért volt gáz, mert a fürdő az ő részén volt valóban.

- Figyi, azt nem lehetne, hogy kimenjek a mosdóba? – érdeklődtem az ajtó előtt toporogva.

- Most nem. – leforrázva ácsorogtam ott továbbra is, majd Iker felé néztem.

- Hosszú lesz ez a pár nap. – Casillas erre csak elvigyorodott, és megvonta a vállát. Ahogy elnéztem, őt nem aggasztotta annyira Lara viselkedése, mint mondjuk engem. Ezt most vajon direkt csinálja velem, vagy eleve ilyen természet?

Mivel nekem tényleg elég sürgős volt a mosdókérdés, ezért átslattyogtam a másik szobába, és bekopogtam.

- Jelszó? – azt hittem megőrülök.

- Raúl, ne szórakozz! – vertem azt a nyomorult ajtót.

- Sajnos ez nem az. – bentről röhögést hallottam, és csaknem felrobbantam. Mind idegességileg, mind máshogy. Ám ekkor hirtelen megpillantottam a folyosón Özilt, aki épp a szobájából tartott kifelé.

- Mondd, hogy nálatok használható állapotban van a mosdó! – támadtam le, de csak megrázta a fejét.

- Bocs, de nincs. Csőtörés van nálunk, Sami fogalmam sincs mit művelt, csak ordibálva jött ki onnan, hogy gáz van. – furcsán néztem rá egy pillanatig, aztán a fal felé fordulva elkezdtem beleverni a fejemet. Komolyan ennyire idióta lenne a csapat?!

Kicsit hangos lehettem, mert szinte mindenki kilesett az ajtaján, és engem vizslatott, még Iker és Lara is.

- Na, gyere te szerencsétlen, használhatod a fürdőt. – szólt Casillas, én meg boldog vigyorral az arcomon ugrándoztam befelé. Persze a szobában Lara képén is egy hatalmas vigyor terült el, meg Ikerén is. Miért érzem én úgy, hogy ezek kihagytak valamiből?

Másnap este…

- Most komolyan, szerinted végzett már? – tártam szét a karom Ikerre nézve, mert indulás előtt még le akartam zuhanyozni. Oké, ilyenkor sokakban felmerülhet a kérdés, hogy minek, ha egyszer úgyis megizzadok, de minden egyes alkalommal ezt csinálom. Egyszerűen csak szükségem van erre, de ha így megy tovább, akkor a mostani alkalommal nem hiszem, hogy összejön, mivel Lara még mindig a fürdőben foglalatoskodott. Aha, még hogy gyorsan végez…

- Szerintem akkor szólt volna, és nyitva lenne az ajtaja. De ha ennyire nem tudsz elülni a seggeden, akkor menj, nézd meg! – sóhajtotta, és láttam, hogy már elege van belőlem, így ismét a szomszéd szobába vezető ajtóra szegeztem a tekintetemet.

- Jó. – azzal nagy lendülettel bekopogtam.

- Sergio, talán mégsem kéne, csak vicceltem… - szólt rám a kapus, de én nem figyeltem rá.

- Ha nincs rajtad semmi, akkor bújj el, mert azonnal birtokba veszem a fürdőt. – mondtam, és már nyomtam is le a kilincset, s már nyitottam is be, majd megtorpantam.  Lara ugyanis az ágyán ült felöltözve, és éppen telefonált, ám mikor meglátott engem, lerakta, és felhúzott szemöldökkel nézett.

- Ebben a két napban ez már nem tudom, hányadik alkalom, hogy te nem kicsit léped át az udvariatlanság határát.

- Ebben a két napban ez már nem tudom, hányadik alkalom, hogy te úgy viselkedsz, mint a kiskirálylány, de már rohadtul elegem van belőled! Nem gondoltam volna, hogy te is ilyen nyafogó liba vagy, aki azt hiszi, övé a világ, de úgy tűnik tévedtem. Szórakozz mással! – durrant el az agyam, és azzal bevágtam az ajtót – Majd lent a busznál találkozunk, hozd utánam a cuccaimat, kérlek! – mondtam Ikernek, majd kimentem a szobából, és sétáltam egyet a közelben.

Nagyon felhúzta az agyam Lara, de komolyan. És én még randizni akartam vele! Ezek után viszont a meccs utáni estét sem biztos, hogy képes leszek kibírni vele egy légkörben.

- Ramos, hol a francban voltál? – üvöltött rám Mourinho, mikor odaértem a buszhoz, de csak megvontam a vállam.

- Sétáltam.

- Minek?

- Mert van két lábam. – feleltem, mire az edző csak sóhajtott egy nagyot, és betessékelt a buszba, hogy induljunk a stadionhoz.

A meccset meg is nyertük 3-2-re a Granada ellen, de valahogy nem voltam a toppon, ezért le is lettem cserélve a 70. percben, majd a kedvem ugyanolyan maradt egészen másnapig, amikor is hazafele a repülőn Iker beszélt velem.

- Még mindig nem békültetek ki? – kérdezte.

- Én vele nem is fogok kibékülni, különben is, inkább neki kéne bocsánatot kérnie! – továbbra is kitartottam az elvem mellett, de Casillas csak sóhajtott egy nagyot.

- Na jó, figyelj, Sergio! Menj, és beszélj Larával, mivel ezt az egészet direkt csinálta. Én mondtam neki, hogy egy darabig még húzza az agyad, ne engedjen olyan könnyen, ő pedig hallgatott rám. Csak látni akartuk, hogy mennyit bírsz ki egy lány érdekében, és őszintén? Marha vicces volt, ahogy kiakadtál néha, de most inkább beszélj vele. – hatalmas szemeket meresztettem a kapusunkra, aztán elnéztem arra, amerre Lara ült. Jelenleg épp Arbeloával készített interjút.

- Majd a buszon beszélek vele. Viszont veled ezért még számolunk. – vigyorodtam el, de megpróbáltam fenyegetően nézni. Hát nem ment.

Ezek után már alig vártam, hogy a hazafelé tartó buszon legyünk, majd mikor senki nem legyeskedett Lara körül, hátrasétáltam, és leültem.

- Kellene még egy ember nyilatkozata. Vállalod? – nézett rám óvatosan, én pedig mosolyogva kivettem a kezéből a diktafont.

- Most én leszek az, aki interjúztatni fog. Szóval… hol van ezen a bekapcsoló gomb?! – forgattam a kezemben a kis kütyüt, mire Lara nevetve benyomta a gombot – Kösz! Na, tehát első kérdésem az lenne, hogy valóban direkt csináltál mindent?

- Igen, így van. Iker mondta, hogy eddig nem nagyon kellett küzdened a csajokért, szóval most nehezítsem meg egy kicsit a dolgod. Úgyhogy bocsánatot kell kérnem miatta. – nyilatkozta, mintha csak tényleg egy újságíróval beszélne.

- Nem, nem. Itt egyedül nekem kell a bocsánatodért esedezni, mivel én oltottam le úgy a fejedet. De lássuk a következő kérdést: jelenleg van valaki aki… van valaki az életedben? – vigyorogtam.

- Igen. – rögtön lefagyott a mosoly az arcomról – A macskám. – nézett komolyan a szemembe, majd elnevettük magunkat.

- Nos, akkor ebben az esetben hajlandó lennél velem eljönni vacsorázni valamelyik nap?

- Azt hiszem nincs akadálya. De ha a főnököm meghallgatja ezt az anyagot, nem tudom, mit fog szólni. – mosolygott rám, én pedig elvesztem a szemében.

- Pedig szerintem egész jó kis anyag lett. – suttogtam szinte az ajkaiba, majd lágyan megcsókoltam. Erre hatalmas „hú”-zás támadt a buszon. Persze, sejthettem volna, hogy ezek végigkövették az eseményeket, hogy legyen mit feltölteni a twitterre.

- Hé, srácok! Egyeztessük a sztorijainkat, és az, aki miatt itt vannak a zsaruk, mondja el, mit tett. Majd mi tanúskodunk. Ellene. – üvöltött hátra Marcelo félig vigyorogva, mire mindenki azonnal az ablakra tapadt, és valóban. A rendőrök már ott vártak ránk villogó szirénával.

A busz ekkor megállt, mi pedig leszálltunk azt találgatva, hogy vajon mi történhetett.

- Sergio Ramos? Kérem, jöjjön velünk! – lépett oda mellém az egyik, én pedig csak bólintottam, mert láttam, hogy az autóban ott ül már Mirjam is. Egy intéssel elköszöntem a többiektől, majd követtem a rendőrt. Két dolog miatt kereshettek. Az pedig vagy nagyon rossz, vagy nagyon jó.

„Nem tudom, ki hogy van vele, de velem állandóan olyankor történik valami rossz, amikor éppen boldog vagyok. Nem tudom, hogy ezt csak én vonzom-e be, vagy más is, legfeljebb megkérdezem majd Sergit, ő hogy van ezzel.”