Just love me - 6. fejezet

Sokat kellett várni rá, tudom, és ne haragudjatok! Remélem azért tetszeni fog! :))

Patricia  

~ Arbeloa, én egyszer még tökön rúglak téged… - ehhez hasonló gondolatokkal álltam totál lefagyva a spanyol előtt. Csak nyeltem egy nagyot. Mit is kéne mondanom erre? Sergio és Iker ráadásul olyan szemeket meresztettek rám, amitől csak még inkább kellemetlennek mondható a helyzet. Mondjuk Sergio arckifejezése a meglepődöttséget vette fel, míg Casillas engem vizslatott, hogy vajon mit fogok válaszolni. Próbáltam higgadt maradni, s tartani az eddigi látszatot. Ha már idáig sikerült titokban lennie a dolgoknak, akkor nem adhatom fel csak úgy, hipp-hopp egy kérdésre. Ez különben sem csak az én érdekem.

Mert igen, amúgy igaz. Én is Iker együtt voltunk. Majdnem egy évig. Na nem, nem azután, miután a szüleink kijelentették, hogy ők egy párt alkotnak, és össze akarnak házasodni, de tulajdonképpen ez vezetett el a szakításig. Mert nem lett volna túl kedvező, ha az újságok arról szóltak volna, hogy testvérek, de mégis együtt járnak. Ki tudja, mit hoztak volna ki abból, és bár engem nem zavartak volna annyira ezek a cikkek, Iker mégis úgy döntött, hogy itt a vége fuss el véle. Ezért is lepődtem meg annyira, amikor odaköltözött a szomszédba, és még máig nem tudom eldönteni, hogy ezt mind testvéri kedvességből tette-e, vagy esetleg még mindig szeret-e.

- Téged fejbe rúgtak edzésen, vagy mi?! Persze, hogy nem én voltam az. – akadtam ki látványosan, mintha totálisan is sértene az effajta gondolat. Miközben ugye marhán nem így volt.

- Jó, nyugi, csak mégis annyira emlékeztettél egy lányra, akit anno Ikerrel láttam. – mentegetőzött Alvaro, én meg vettem egy mély lélegzetet. Sergio továbbra is engem figyelt, Casillas arcáról viszont semmit nem tudtam leolvasni, így nem is figyeltem rájuk többet.

- Bocs, csak azért ez elég… érdekes kijelentés volt. – legyintettem, majd megfordultam, hogy Petra segítségére legyek Mesut csaját illetően, csakhogy barátnőmnek addigra már hűlt helye volt. Meglepődve pislogtam körbe, és éppen láttam, ahogyan Khedira mellett, a kocsiban ülve elhagyja a helyszínt. Addigra már Özillel sem volt kedvem menni, mert attól tartottam, hogy csak spontán megtépem a barátnőjét, ezért segítségkérően fordultam körbe.

- Mit keresel? – gurult mellém egy autó hirtelen, s az ablakán Ramos kandikált ki, kicsit lejjebb tolva a szemüvegét.

- A fuvaromat. Ami elment. – túrtam bele a hajamba, és igen, volt egy olyan titkos vágyam, ami azt takarta, hogy egyáltalán nem bánnám, ha Sergio vinne el.

- Ez esetben, felajánlhatom az anyósülésemet? – villantott rám egy mosolyt, én meg egy percig sem haboztam. Egy helyes pasi felajánlja, hogy hazavisz? Ki ne mondana rá igent?!

- Köszi, azt hittem már gyalog kell hazamennem. – ültem be mellé mosolyogva, majd becsatoltam a biztonsági övet, és elindultunk.

- Semmiség. Nem hagyhatom, hogy így lefáraszd azokat a szép lábakat. – a szemeimet forgatva rásandítottam, ő pedig kinyújtotta rám a nyelvét. Ahhoz képest, hogy ismertségünk nem terjedt ki több éves visszavezethetőségre, ő mégis úgy viselkedett velem, mintha már totál régen találkoztunk volna először. Bár mondjuk tetszett ez benne.

Az utat végigbeszélgettük, s mikor már épp szálltam volna ki, még visszatartott.

- Ma este elmegyünk a srácokkal bulizni. Van kedved eljönni? – kérdezte csak egyszerűen, én meg egy kicsit elgondolkoztam. Hát, ma úgy sem kell dolgozni menni…

- Az este az én napszakom… - mondtam sokat sejtetően, majd megbeszéltük a részleteket, és elbúcsúztunk. A lakásomba érve még felhívtam Petrát, hogy ő is velünk tart-e, de szerencsére Sami már előttem járt egy lépéssel, és megtette ő.

Ennek tudatában nyugodtan ültem be egy kád, forró vízbe, s amikor eljött az idő, készülni kezdtem. Sminket általában minimálisan használtam csak a hétköznapokra, egy kis szempillaspirál és tus, meg talán halvány rúzs. Ennyi bőven elég volt, munkában általában úgy is mindig ki kell kennünk magunkat, mert hát a vendégek…

Sergio nem késett, így a taxi pontosan érkezett meg, ugyanis nem Ramos kocsijával mentünk. Persze, iszik, aztán majd még vezet is… Nem, ennyire nem hülye, úgyhogy taxival vitettük el magunkat, de amikor megérkeztünk, kellett egy mély levegőt vennem. Özilék ugyanis már ott voltak, a török mellett meg ott virított a nekem nem éppen kedves szőke. Ellenem ugyan nem tett semmit, de amennyit már láttam belőle, nekem az bőven elég volt. Amúgy sem értem, hogy miért nem Petrával látom Mesutot, mert szerintem teljesen összepasszolnának. De ezt ő nem hiszi el nekem, pedig nagyon jó szemem van az ilyesmihez. Már csak „szívemcsücskét” kéne eltávolítani a képből, mert barátnőm elég rendesen tartja magát a „nem kezdünk foglalt pasival-elvhez”.

- Sziasztok! – köszöntem oda úgy általánosságba mindenkinek, és az Olivia nevezetű egyén csak rám nézett, majd már el is fordította a fejét. Próbáltam nem magamra venni, mert akkor az egy egész reakcióhullámot indított volna el. Én leszólom őt, Özilnek, mint a pasijának ez nem tetszene, ezáltal nála is elásnám magam, csakhogy ő meg Petra barátja, és megint csak nem lenne szerencsés rosszban lenni emiatt vele. Szóval inkább csak lenyeltem a jókívánságaimat, és mosolyogva beültem Ronaldo mellé, a másik oldalamra meg Sergio költözött. Iker természetesen ezt nem nézte jó szemmel, de nem érdekelt. Bulizni akartam végre egy jót!

- Hali Vöri! – köszöntött Cris, én meg csak felhúzott szemöldökkel fordultam felé.

- Vöri? – kérdeztem vissza.

- Naná, az új beceneved a csapatnál. – magyarázta. – Egyébként tudod, mit szoktak ilyenkor megkérdezni, nem? – vigyorgott kihívóan, mire szólásra nyitottam a számat, csakhogy a mellettem ülő másik egyén megelőzött.

- Roni, Roni, Roni… Tudjuk, hogy hiányzik Irina, de azért na, a távollétében ne szedjél már fel senkit. Egy jó nő már így is túl sok, nem kell neked több. Őket hagyd meg nekünk. – erre föl a többiek is heves bólogatásba kezdtek, és nem tudtam eldönteni, hogy mit is gondoljak tulajdonképpen. Egy részről, most burkoltan jó nőnek neveztek, másrészről meg Ronaldo most rám mászott, vagy mi?!

Nem sok időm maradt ezen agyalni, mert éppen akkor toppant be Petra Khedira oldalán, s mintha, de tényleg csak mintha, Özil szeme sarka megrándult volna egy kicsit annak ellenére, hogy az állítólagos barátnője mellette foglalt helyet. Magamban már előre vigyorogtam, aztán pedig üdvözöltem a barátnőmet, és csak akkor kezdődött el az igazi buli.

Alkoholból nem volt hiány, több mint a fele csapat ki is ütötte magát rendesen, s egyszer csak én is a táncparketten találtam magam Sergioval. Nem éppen fogtuk vissza magunkat, s az egyik pillanatban a fülemhez hajolt.

- Sétálunk egyet? – kérdezte, mire csak bólintottam, s mi ketten szép csendben, feltűnésmentesen elhagytuk a helyet. Igen ám, de arról nem volt szó, hogy az a séta mekkora séta, így a végén már egy teljesen idegen helyen kötöttünk ki. Legalábbis nekem idegen volt.

- Tulajdonképpen hova is megyünk? Mert komolyan ott tartok, hogy egy lépést sem bírok tovább menni. – közöltem vele grimaszolva, mire csak elmosolyodott, nekem pedig valami oknál fogva végig futott a hideg a hátamon.

- Öhm, nem tudom. De valahonnan ismerős ez a hely. – Nos, mi ketten sem voltunk éppen józanok, így történhetett meg az, hogy Sergio felkapott a hátára, s úgy mentünk tovább, majd egy negyedóra múlva felkiáltott. – Tudom már, hol vagyunk!

- Na? – néztem körbe érdeklődve, mert nekem még mindig nem volt ismerős a hely.

- Erre lakok. – közölte ezt úgy, mintha most válaszolta volna meg az élet egyik legfontosabb kérdését, én meg csak hangos nevetésben törtem ki.

Persze miután kiderült a csavar, bementünk hozzá, és én a kanapén ülve vártam, amíg hozott nekem egy pohár vizet. Addig meg csendben nézelődtem, és feltérképeztem az otthonát.

- Tessék. – adta oda, majd leült mellém. Én ekkor fogtam a poharat, és egybe lehúztam a tartalmát, aminek hatására Sergio elég furán meredt rám. Csak a vállamat vonogattam. – Egyébként szép lakás. – azzal felpattantam, és odasétáltam az egyik polchoz, amin nem volt kicsi a pormegszállás. Mondjuk legénylakás, szóval mit vártam, de azért mégis. Nincsen takarítónője?

- Nekem te jobban tetszetsz. – állt fel ő is, s megállt előttem. Ismét felnevettem.

- Ennél nyálasabb szöveg nem jutott az eszedbe? – kérdeztem, de én is egy lépéssel közelebb mentem hozzá. Az sem zavart, hogy a pia miatt kicsit szédölögtem.

- Ennél rosszabbak is vannak. Akarod hallani? – vigyorgott, s ekkor már nyakába akaszkodva ráztam a fejemet.

- Inkább nem. – azzal pedig hosszasan megcsókoltam. Visszacsókolt, miközben kezeit derekamra helyezte, s a kezdeti lágyságnak hamar nyoma veszett. Egyre vadabbul faltuk egymás ajkait, míg nem kezei felfedező útra nem indultak a pólóm alatt, amitől hamar meg is szabadult, és csak ledobta a szoba közepére. Ekkor én is lehúztam róla a pólót, majd ott folytattuk, ahol abbahagytuk, és lassan a hálószoba irányába kezdett el terelgetni. Botladozva jutottunk el az ágyig, ahova óvatosan ledöntött, lehúzta a farmeremet is, majd fölém mászott. Hirtelen nem tudtam parancsolni magamnak, bár józanon se biztos, hogy ellenkeztem volna, így csak kiélveztem, ahogy testem minden egyes négyzetcentiméterét bejárja ajkaival. Észveszejtően csinálta, ám az élvezeteknek hamar vége szakadt, amikor megszólalt a mobilom. Mindketten leálltunk, majd furcsán bámultam a kijelzőt, mert azon a főnököm neve villogott.

- Bocs, ezt muszáj felvennem… - ültem fel az ágyban, majd benyomtam a zöld gombot – Igen? …. Bemenni? Most? De hát szabadnapom van… – ellenkeztem a felhívásra, miszerint be kéne mennem dolgozni, mert az egyik lány beteg lett. Hát, nem igazán tetszett az ötlet, főleg, mert most kissé más elfoglaltságom volt, és nem is voltam józan, csakhogy Sergio akkor kikapta a kezemből a mobilt.

- Itt Sergio Ramos. Patricia most nem tud bemenni, szíves elnézésüket kérjük, de más elfoglaltsága van épp. Velem. – közölte lazán a telefonba, azzal lerakta, és én csak pislogtam rá egy pillanatig, majd hangosan felnevettem. Másnap valószínűleg elő leszek véve emiatt a dolog miatt, de abban a pillanatban nem érdekelt, csak hanyatt dőltem ismét az ágyon, és úgy nevettem tovább. Nem bírtam abbahagyni.

- Egyébként kérdezhetek valamit? – dőlt el Ramos is, de közben félig fölém hajolt. Abbahagytam a nevetést.

- Persze.

- Miért dolgozol ott? – kérdezte, s hirtelen nem tudtam, mit feleljek. Ez bonyolult dolog. Nagyon is.

- Az igazság az… - kezdtem a plafont bámulva -, hogy egyrészt kell a pénz a lakás kifizetésére, másrészt pedig tartozom a tulajnak. – sóhajtottam teljesen őszintén, de azért persze minden részletet nem árultam el.

- De biztos lenne jobb állás is és máshogy is ki tudnád engesztelni a főnököd…

- Ha lehetne más módszer, hidd el, azt választanám. De egyelőre csak ez az egy lehetőségem van. – feleltem, s még magamat is megleptem ezekkel a szavakkal. Nem sok embernek szoktam ennyire hamar megnyílni, vagy egyáltalán megnyílni. Amiket most mondtam, azokról csak Petra tudott. Ezekről az érzésekről csak neki volt eddig tudomása, s most lám, csak úgy elmondtam egy szinte vadidegen férfinak. Miért?

- Most én kérdezek. – néztem hirtelen rá, egy spontán ötlettől vezérelve.

- Hajrá.

- Csak erre az egy éjszakára kellenék, és kész, vége? Vagy esetleg komolyan gondolod? – Általában nem szoktam ilyen kérdéseket feltenni, de a helyzet valahogy kihozta belőlem ezt. Eddig soha nem érdekelt, hogy tervezik a dolgot, hiszen én magam is benne voltam a játékban, de ezúttal teljesen máshogy éreztem. És ez biztos, hogy nem az alkoholnak volt köszönhető.

- Nem tudom. Nem ismerlek még annyira, de amennyit láttam belőled, az alapján nagyon bejössz. – közölte minden kertelés nélkül, s csak szótlanul bólintottam. Ezek után pár másodpercig néma csend állt be közöttünk, majd hirtelen ismét felé fordultam.

- Akkor ismerjük meg egymást! Dumáljunk! A szabály annyi, hogy bármit kérdezhetsz a másiktól, de mindenre őszintén kell válaszolnod! – csillogó tekintettel néztem Sergio szemeibe, aki egy pillanatig habozott, majd mosolyogva rábólintott a dologra.

- Oké. Akkor kezdem én egy lájti kérdéssel. Mi a végzettséged?

Ezek után végigbeszéltük a fél éjszakát. Jó érzés volt, és úgy éreztem, hogy tényleg mindenről őszintén beszéltünk, s végül ott, Sergio mellett nyomott el az álom…