No Rain No Rainbow - 3. fejezet

Charo megtorpant Mesut kijelentésére, és hatalmas szemekkel nézett vissza rá. A fiú csak felvont szemöldökkel állt, de Char a fejét csóválta.

- Nem kell jönnöd, köszi – azzal megindult befelé egyedül. Ám Mesut elkapta a karját, és nem engedte.

- De én szeretnék, ha már itt vagyok – közölte a lány szemeibe nézve, aki viszont erre talán egy kicsit hevesen reagált. Mondhatni nagyon is hevesen.

- Én meg nem akarom! Menj haza inkább!

- Bocs, hogy kedves próbáltam lenni… - dünnyögte Mes, mire Charo még inkább ideges lett.

- A te kedvességedből egy életre elég volt annak idején – vágta hozzá, és próbált kiszabadulni a szorításból. Erre föl már a focista is felemelte a hangját, és annyira belemerültek a veszekedésbe, hogy oda se bagóztak a mellettük elhaladó időspárra. A néni még meg is jegyezte, hogy „milyen édes pár, majd kibékülnek”, amitől Charoban még jobban felment a pumpa, de Mesut nem hagyta szóhoz jutni.

- Nekem ok, nem fogok leállni itt a parkoló kellős közepén veszekedni veled. Megint.

- Nem is kértelek rá – vágott vissza Char.

- Oké, akkor tűzszünetnek vége. – Özil elengedte a lány karját, aki csak bólintott. Mintha csak épp azt beszélnék meg, hogy ki megy ma bevásárolni.

- Tűzszünetnek vége – azzal ő a kórház épülete felé indult meg, Mes pedig a kocsija felé. Eddig tartott a békeidőszak kettejük között, de ez még így is több volt, mint általában. Mindketten nagyon felhúzták magukat, így Charo újból elővette a cigis dobozt, s mielőtt bement volna, még egy szálra rágyújtott. Nem zavartatta magát azzal, hogy bárki megláthatja, hat év alatt a környezetében élő emberek már bőven kitapasztalhatták ezt a nem épp kellemes szokását. Tizenhét éves volt, amikor először rágyújtott egy buliban, aztán haverjai unszolására ez egyre többször fordult elő különböző alkalmakkor, s szép lassan, észrevétlenül rászokott. Persze eleinte, mint minden tizenéves ő is próbálta ezt rejtegetni szülei elől, ám egyik alkalommal édesanyja megtalálta a dobozt a táskájában, és nem kis patáliát csapott. De Charo már akkor is önfejű volt és makacs, így szülei, nővére győzködése ellenére sem engedett, Alvaro pedig úgy volt vele, hogy ez az ő dolga, minek pampogjon neki.

Öccse mellett egyedül Fabián, a barátja volt az egyedüli személy, aki nem szólt ebbe bele, noha néha-néha tett apróbb megjegyzéseket, hogy erről le kéne szokni, de nem akarta mindenáron megváltoztatni a barátnőjét. Többek között ezért is szerette őt annyira Charo. Nem szólt bele a lány saját dolgaiba, hagyta, hadd csinálja azt, amit jónak lát, hiszen veszekedni vele úgy sem volt érdemes, de ennek ellenére imádta Chart, és bármit megtett érte.

Az a bizonyos nap is egy olyan volt, hogy neki akart jót. Korán reggel rázörgött barátnőjére, hogy készüljön, mert el akarja vinni valahová, ám azt nem árulta el hová. Elég nagy meglepetéssel készült, de nem olyannal, mint ami történt. Az a szarvas, amely átfutott előttük, örökre megváltoztatta az életüket, és most kétséges volt még az is, hogy Fabián valaha is felébred-e.

Charo elnyomta a cigarettát, majd bement az épületbe, és beszállt a liftbe. Ahogy ott állt várva, hogy eljusson a megfelelő emeletre, hirtelen megrezdült a zsebe, s a telefonját kihúzva egy ismeretlen számot pillantott meg a kijelzőn egy üzenettel. Furcsállta, de megnézte a telefonszámot, s elolvasva az üzenetet először csodálkozó tekintettel futotta végig át a szöveget, aztán valami megmozdult benne. Egy apró mosoly bujkált a szája szegletében, de aztán megrázta a fejét, és inkább elrakta a telefont. Ismét felvette azt a hűvös jelmezt, amit mindenki megszokhatott tőle.

„Szeretnék bocsánatot kérni a folytonos viselkedésem miatt. Nem kéne bunkónak lennem veled állandóan, kérlek, ne haragudj! Majd kiengesztellek ezek miatt valahogy!  M.Ö.”

Mesut dühösen vette hazafelé az irányt, s miközben egyik kezével továbbra is a kormányt tartotta, másikkal a zsebében kezdett el kotorászni. De nem találta, amit keresett. Kezet cserélt, közben pedig kis híján balesetet okozott a nagy idegességben, amiért ledudálták szinte a fejét, ám ő azzal a bizonyos nemzetközi jelzéssel elintézte a dolgot. Majd tovább hajtott.

- Hol a francban lehet a mobilom?! – dühöngött, de aztán befejezte a keresést, mert ezúttal egy gyalogost akart elütni éppen. Szóval ezek után inkább a vezetésre koncentrált, mielőtt még bárkinek baja esne, otthon viszont mát kevésbé sikerült legyűrnie magát. Az sem hagyta nyugodni, hogy ráadásul még a francos telefonját is elhagyta valahol, ki tudja, talán épp a parkolóban, amikor Charora vesztegette az idejét.

Ledőlt a kanapéjára, s miközben kutyái a lábánál lesték, mit szeretne, addig ő azon gondolkozott, amit Char vágott hozzá. Hogy már egy életre elég volt az ő kedvességéből…

- Srácok, szeretném nektek bemutatni a nővéremet, Charot – Morata mutatott a mellette álló lányra, a jelenlévők közül pedig mindenkinek majd’ kiesett a szeme. Alvaro nővére csak elmosolyodva intett egyet gyorsan, azzal helyet is foglalt valahol, mert nem kívánt a társaság középpontjában lenni. Márpedig ez elkerülhetetlen volt, főleg, ha friss, csinos hús érkezett a fiúk körébe. Benzema például már azonnal le is csapott Charora, ugyanis a jelenlévők közül ő azon kevesek közé tartozott, akiknek nem volt jelen a barátnőjük a bulin. Mesut csak szép csendben figyelt a távolból, majd a többiek lekötötték a figyelmét. Magában ugyan megjegyezte, hogy milyen csinos nővére van Moratanak, és néha-néha oda is pillantott, de ideje nagy részét csapattársai ökörködéseivel töltötte, amiből ő is gyakran kivette a részét.

- Hát te meg miért üldögélsz itt egyedül? – lépett oda egyik alkalommal Charohoz, amikor észrevette, hogy a lány egyedül ücsörög kint, Sergio házának teraszán. Addigra már a fele társaság nem éppen a józanabbik felét mutatta, ám Mes nem ivott annyit, mint ők, részegnek lenni nem az ő reszortja. Bent éppen Marcelo kezdett el hülyülni a zenére táncosokat is megszégyenítő csípőmozgással, Ronaldo pedig ott hagyva Irinát becsatlakozott hozzá. Szegény lány kétségbeesetten nézett körbe, majd inkább elvonult a többi focistabarátnő közé, akik a fiúk nélkül is jól érezték magukat.

- Kicsit sok belőlük így egyszerre – mosolyodott el Charo, Mesut pedig helyet foglalt mellette. Az idő egy kicsit hűvös volt, de ez nem igazán zavarta most a fiatalokat. – Meg fogják rontani az öcsémet! – nevette el magát.

- Áh, ahhoz már késő. Mondjuk őt sem kell félteni – nézett be az üvegajtón keresztül a focista, mert a fiatalabbik Morata éppen most döntött magába nem kis mennyiségű alkoholt a „nagyok” hatására. Az indítványozás fő támogatója persze a házigazda, Sergio volt.

- Már előre látom a holnapot. De mindegy, nem az én dolgom – vonta meg végül a vállát Charo, majd összefonta maga előtt a karjait.

- Fázol? – döntötte oldalra a fejét Özil.

- Nem. Csak fáradt vagyok.

- Fáradt vagy inkább valami más? – A srác valószínűleg fején találta a szöget, mert Char meglepődve felé nézett, ám csak a fejét rázta.

- Nem szeretnék beszélni róla. Inkább te áruld el, hogy miért engem pesztrálsz és nem a barátnődet! – vonta fel a szemöldökét a lány, mire Mesut kínosan felnevetett. Nem számított erre a kérdésre.

- Mert nincsen. Aki volt is, bár ő sem nevezhető annak, már rég valahol a világ túlsó felén járhat… - mesélte egykedvűen, majd elhallgatott. Eszébe jutott Petra, s hogy vajon most merre járhat Patriciával egyetemben, ám ebből az ábrándozásból Charo szakította ki.

- Na, halljuk, mi történt! Ha már egyszer mi vagyunk itt a legjózanabb páros – unszolta Char, s Mes nem is nagyon ellenkezett. Belefogott a mesélésbe, és egy jó órát elüldögéltek ott kint beszélgetve. Mindkettejük jól érezte magát a másikkal, s a végén Charo csak megcsóválta a fejét. – Hát, biztos oka van annak, amiért ez történt. A Sors biztos hozni fog valakit, aki sokkal jobb lesz nála.

- Te hiszel az ilyen sorsos hülyeségekben? – nevette el magát a focista.

- Nem. Csak ez most pont ideillett, és gondoltam beszúrom. De tényleg borzalmasan hangzik – Charo beletúrt a hajába szintén nevetve. Kezdte jól érezni magát a srác társaságában, pontosabban már az elejétől kezdve jól érezte magát vele.

- De lehet, hogy van benne valami – nézett rá Özil. Mindkettejük pillantásában volt valami, ami miatt egyikük sem szólalt meg többet, csak elmerültek egymás tekintetében, aztán pedig Mesut arca közelíteni kezdett az övéhez. Ám Char nem ellenkezett…

- Mit műveltek ti itt? – vágta ki hirtelen a terasz ajtaját Sergio, így mindketten ijedten kapták oda a fejüket. – De rohadt hideg van itt, gyertek már be! – szólt rájuk, és valószínűleg az alkohol hatására nem is észlelte, hogy mi zajlott az előbb. Mesuték csak szó nélkül engedelmeskedtek neki, s az este további részében más-más társaságot kerestek, többet nem is szóltak egymáshoz.

Ezek után egy hét múlva újból összehozta őket az a bizonyos Sors az egyik bevásárló központban, csakhogy az a találkozás már nem úgy sült el, ahogy az előző. Charo stílusa hirtelen megváltozott, és bunkózni kezdett a sráccal, mintha a bulin egy teljesen másik lány lett volna jelen. Ezt még annyira nem vette magára Mes, ám akárhányszor találkoztak, egyre durvább lett a helyzet, s ez kihozta belőle azt, hogy ő is szemét legyen Charral. Magában megvitatta, hogy ami a bulin történt az csak az alkoholnak volt köszönhető, hiszen azért ő is ivott, csak jóval kevesebbet, mint a többiek, és megállapította, hogy teljesen félreismerte a lányt. Ennek fényében fajult odáig a helyzet, ahol most tart…

Özil továbbra is a kanapén fekve gondolkozott ezeken. Az egyedüli, amivel most többet tudott az az volt, hogy Charonak van barátja. A kérdés csupán csak az volt, hogy pár hónappal ezelőtt is vajon együtt voltak-e, ugyanis akkor valószínűleg fényt derített Charo viselkedésének okára. Ez pedig egy kicsit felvillanyozta annak ellenére, hogy a mai edzésen is váltig állította a többieknek és saját magának is, hogy nem érdekli a lány. Tulajdonképpen maga sem tudta eldönteni, hogy taszítja-e ez az utálkozó viselkedés, vagy éppen, hogy vonzza.

Ám abban a pillanatban csöngettek. Mesut lassan felállt, hogy kinyissa az ajtót, és egyáltalán nem lepődött meg, hogy kedves szomszédjával, Sergioval találta szembe magát. Azon viszont annál inkább, hogy mellette állt még Khedira is, a háttérben pedig Ronaldo kocsija hagyta el éppen a helyszínt.

- Hali! – vigyorgott Ramos fülig érő szájjal.

- Helló? – nézett furcsán Özil, mert nem egészen értette a szituációt.

- Mondd csak, nem hiányzik neked valamid? A fejedet is el tudnád hagyni – mosolygott bájosan Sami is, miközben a fejét csóválta megrovóan.

- Adjátok ide a telefonom! – közölte Mesut unottan. Már tudta, hogy valószínűleg barátainál van a mobil.

- Honnét veszed, hogy nálunk van? – játszotta az értetlen Sergio, de Mest ezzel már nem tudta átvágni, főleg, hogy azért annyira nem volt jó színész.

- Ide vele! Komolyan, ha valamit csináltatok vele… - fenyegetőzött, mire csapattársai elővették az iPhone-t, a kezébe adták, és röhögve elmentek. Mesut be is zárta mögöttük az ajtót, majd azonnal átvizsgálta a ketyerét, ám semmi újdonságot nem talált. Kivéve a telefonkönyvet…

Vélemények(3. fejezet):
	Nagyon jó.
	Jó.
	Pff.
pollcode.com free polls