No Rain No Rainbow - 5. fejezet

Mivel azt hiszem elég jól sikerült az angol érettségim, ezért úgy döntöttem, nem várok szombatig az új résszel, hanem most felrakom (persze hajt a kíváncsiság is, mert az eddigiek közül nekem ez a kedvencem xD). ^^ Jó olvasást! :)

- Tudod mi a te bajod? Hogy egyszerűen képtelen vagy lazítani! Hogy nem tudod elengedni magad még egy ilyen alkalommal sem! – vágta a lány képébe, aki csak meghökkenve állt ez előtt. Pár másodpercnyi csönd után szólalt csak meg kihívó ábrázattal, félig felvont szemöldökkel.

- Ezt most vegyem kihívásnak?

- Tessék? – hökkent meg Mesut, mert nem egészen ilyen reakcióra számított, sőt. Nem értette hirtelen, hogy jön ez ide.

- Fogadást ajánlok. Amelyikünk tovább bírja ma este, annak lehet bármilyen nemű kérése a másik irányába. – Charo egyszerre élénkebbnek tűnt, szemei csak úgy csillogtak. Mes felé nyújtotta a kezét sejtelmesen mosolyogva. – Na?

Özil egy pillanatig habozott, ám amikor belenézett a lány szemeibe és meglátta bennük a kihívás tüzét, egyből rábólintott.

- Megegyeztünk – azzal kezet rázott Charral, akinek barátnője épp akkor lépett ki a mosdóhelyiségből.

- Mi folyik itt? – állt meg mellettük Leila csípőre tett kézzel.

- Fogadtunk, ki dől ki elsőnek ma este – mesélte Charo vigyorgó ábrázattal, barátnője pedig felnevetett.

- Te nem tudod, mibe mentél bele, haver! – vágta hátba játékosan Mesutot, azzal pedig kimentek az asztalokhoz a kissé furcsán pislogó sráccal.

A focisták is kíváncsiak voltak erre az egészre, így egy asztalhoz gyűlt az egész csapat, Charo pedig Özillel szemben foglalt helyet, majd intett az egyik kiszolgáló srácnak. Nem sokára ki is hozták az egy tálcányi vodkás poharat, bennük pedig az alkoholt. De nem az egész csapat számára rendelték. Ez csupán a kettejüké volt.

A két fiatal farkasszemet nézett egymással, Charoról elszántság tükröződött, Mesut pedig csak szimplán átverve érezte magát. Már sejtette, hogy ebből nem fog jól kijönni, főleg ennyi piával. De már nem volt visszaút, nem hátrálhatott meg Char elől.

Amelyik zene az ihletet adta: The Offspring - Hit That

Leila volt a bíró, Mes és Charo pedig kezükbe vettek egy-egy pohárkát. A társaság lélegzetvisszafojtva várta a dolgokat, a kihívás kezdetéig pedig nem volt már hátra sok idő.

- Akkor felkészülni! Három, kettő… - Leila egy kicsit még húzta az időt. – Egy! – azzal rácsapott az asztalra, mire a két versenyző hátradöntve a fejét lehúzta az italokat. De itt nem álltak meg. Egymásra néztek, majd újból kezükbe vettek egy vodkát, és azt is magukba döntötték. Ez pedig így ment még öt alkalommal.

- Pihenőidő! – emelte fel a kezeit Özil, mire a srácok a fejüket csóválták. Charo csak vállat vont, és flegmán elhúzta a száját.

- Akkor addig egy enyhébbel folytatjuk – közölte lazán, majd odament a pulthoz, és mikor visszatért, két Sex on the Beach koktél volt a kezében.

- Enyhébb, mi? – röhögött Sergio. Mesut csak nyelt egyet, majd magabiztosan, pimaszul elmosolyodott.

- Ezt vegyem felkérésnek? – húzta fel a szemöldökét, Benzema meg „húzni” kezdett Ronaldoval egyetemben.

- Vedd, aminek akarod – Charo lassú, kacér pillantást vetett a srácra, ami valószínűleg a vodkának volt betudható. De azért még belekezdtek a koktélba is, ami bő tíz perc alatt el is fogyott. Nem lazsáltak. Volt tétje a dolgoknak. Charo utálta, ha megkérdőjelezik a képességeit, Mesut pedig nem akart veszíteni a lány ellen. Meg akarta mutatni, hogy nem érdemli meg Char viselkedését. – Táncolni akarok!

A kijelentés természetesen Charotól jött, de miután Leila csak a fejét rázta, hogy ő most marad a helyén vigyázni a maradék vodkákra, mert Arbeloa már igen nézegette őket Modriccsal, egyedül vonult a táncparkettre. Mesut megfordulva nézte őt, amíg Sergio elhagyta őket, hogy ismét a pultos lánnyal beszélgessen. A török-német magában megállapította, hogy Charonak nem kicsit van jó ritmusérzéke, ráadásul az a mozgás, amit bemutatott… nem kevés ember figyelmét hívta fel. Mesut pedzegette a gondolatot, hogy becsatlakozzon-e, de nem mert odamenni. Tartott attól, hogy a lány esetleg elküldi őt onnan a francba, ehelyett csendben végignézte, ahogyan Char odamegy a pulthoz. Mivel a pultos csaj Sergioval volt elfoglalva, a kiszolgáló srác pedig a vendégekkel, ezért a középső Morata lazán ki tudott emelni egy üveg pezsgőt, ami oda volt készítve kiszolgálásra, kibontva. Nem igazán vette ezt észre senki, így hát azzal a kezében visszament táncolni, majd egyszer csak megindult az asztal felé.

- Te most velem jössz – ragadta karon Mesutot, azzal pedig magával vonszolta a táncparkettre. Az üveget egy mellette álló személy kezébe nyomta, aki meglepődve fogadta a hirtelen jött ajándékot, de Char ezzel nem törődött. Ugyanott folytatta a táncolást, ahol abbahagyta, ám ezúttal már Mest is belevonta az egészbe, aki eleinte egy kicsit merev volt, de szép lassan elengedte magát ő is. A srác talán egy fokkal józanabb volt, mint Charo, de azért a kép nála is már lassabban érkezett meg.

- Nem nyúlsz hozzá! – csapott Leila hirtelen Alvaro kezére, aki sunyin le akarta nyúlni az egyik poharat. A spanyol csak értetlenkedve a lányra meredt.

- Miért ne? Ezek már úgy is készen vannak, alkoholmérgezést fognak kapni!

- Azt te csak hiszed, hogy Charo készen van! Figyeld meg, vissza fognak még térni, és ő nem fogja feladni. Most csupán csak nagyon jól érzi magát – magyarázta Leila, mialatt az egymástól alig két centire táncoló párost figyelte. Komolyan attól tartott, hogy ez csókban fog végződni, ami miatt csak Charonak lesz bűntudata másnap.

- Még szerencse, hogy holnap nincs edzés – sóhajtotta Casillas a sarokban, aki az este folyamán szinte először szólalt meg. Ő volt a legjózanabb személy az egész társaságból, mondhatni csak benne volt meg az a bizonyos felelősségtudat.

Mesuték még egy jó fél órán át nem tértek vissza, de amikor az megtörtént, Charo valóban nem hagyta annyiban a fogadás dolgot.

- Akkor pihenőidőnek vége – emelt fel egy újabb poharat mosolyogva. Özil egy pillanatig nézett egy nagyot, de aztán belement a játékba, és újabb öt kört nyomtak le, mikor ő végleg kidőlt.

- Oké, győztél, elismerem – emelte fel a kezeit megadóan, Charonak pedig széles mosolyra húzódott a szája. Mesut gyomra kavarogni kezdett.

- Nagyszerű! – azzal még egyet legurított, de ezek után már barátnője állította le, akinek engedelmeskedett is annyiban, hogy leáll. Viszont elülni már nem tudott, így ő ismét a táncparketten kötött ki, néhány perc múlva meg már senki nem látta sehol.

Egy darabig el is volt a társaság, ám Mesutnak lassan kezdett hiányérzete lenni, így útnak indult, hogy felkutassa Charo lehetséges tartózkodási helyét. Mint a buli elején, most is a mosdók felé vezető folyosón akadt rá a falnak dőlve, csakhogy ezúttal már egy zavaró tényező is ott volt előtte, egy idegen srác személyében. És nagyon úgy tűnt, mintha Charra nyomulna…

- Azt hiszem, a hölgyet én most ellopom – lépett oda Mes megragadva a lány csuklóját, aki viszont cseppet sem volt partner a dologban.

- Hagyjál! Azt csinálok, amit akarok! – tépte ki magát a szorításból. Özil csak sóhajtott egyet. Nem tervezte feladni.

- Szörnyen makacs tudsz lenni. – Ekkor fogta magát, és egy mozdulattal a vállára kapta az enyhén megilletődött lányt. – Ne haragudj, de van barátja, szóval nem hagyhatom, hogy hibát kövessen el – közölte a meglepődött sráccal, majd telefonján egy taxit hívva kivonult.

- Eressz el! Eressz el, nem hallod?! – csapkodta a hátát Char, de nem is törődött vele.

- Mit művelsz? – nézett rá Sergio furcsán.

- Hazaviszem.

- Tudod a címét? – kérdezte Leila, mintha az nem is érdekelné, hogy legjobb barátnőjét egy olyan focista viszi haza, aki maga sem túl józan.

- Aha. Na, sziasztok! – intett fél kézzel Mesut, majd kisétált az ajtón, ahol a taxi már várta őket. Kinyitotta a hátsó ajtót, Charot szabályosan berakta, majd beült mellé, és bediktálta a címet. Ezt csak a múltkori alkalomból tudta, amikor úgy volt, hogy hazakocsikázik Charral, ám fél úton ugye úgy döntött a kedves hisztikirálynő, hogy nem hajlandó tovább autókázni. De ettől még Mes emlékezett a címre.

Otthon aztán felkísérte a lakásra, nem akart kockáztatni, hiszen Charo szinte már járni sem tudott. A focista alig találta meg a villanykapcsolókat is, ezek után pedig még várt rá a feladat, hogy elcipelje a lányt a hálóig. Azonban Chart nem tudta lefektetni az ágyra, mert ő eltolta magától, és szembe fordult Mesuttal. Egészen idáig olyan volt, mint egy durcás kislány, a kocsiban is végig kifele bámult az ablakon, ám most egészen más tekintettel nézett a fiúra. Olyannal, amilyet eddig soha nem tapasztalhatott a török-német.

- Csókolj meg! – suttogta. Most nem dülöngélt, hatalmas barna szemei pedig tisztán csillogtak. Mintha teljesen józan lett volna. Mesut csak nyelt egyet. Már ő sem tudott normálisan gondolkozni, és a bulin még nem akarta ugyan, hogy Charo valamilyen hülyeséget kövessen el, de most valahogy ez teljesen kiment a fejéből. 

Kezeit a lány dereka köré fonta, magához vonta őt, majd a lehető leglassabban, leglágyabban megcsókolta. Charo szinte beleremegett a csókba, halkan felnyögött. Közben karjaival Mesut nyaka köré akaszkodott, és beletúrt a srác hajába. Mes ekkor még inkább elmélyítette a csókot, s a kezdeti lágyságot felváltotta a szenvedély, a forróság, és egyre féktelenebbül falták egymás ajkait. Nyelveik vad táncot lejtettek, csakúgy, mint ők a táncparketten pár órával ezelőtt, majd Char egyszer csak becsúsztatta kezeit Mes pólója alá, és lehúzta róla azt. Aztán a saját felsőjétől is megszabadult. A srác ekkor a nyakát kezdte kényeztetni, apró csókokkal halmozta el, majd finoman beleharapott, amitől egy újabb sóhajtás hagyta el Charo száját. Lassan az ágy felé kezdte húzni Mesutot, aki egy pillanatig nem is ellenkezett, csakhogy hirtelen felnézett, és az éjjeli szekrényen meglátott valamit.

- Ezt nem szabad – jelentette ki hirtelen, azzal pedig eltolta magától a lányt. A szekrényen ugyanis egy fotó volt Charoról és Fabiánról, aminek hatására ismét visszatért Özil esze, és rájött, hogy nagyon nem helyes, amit csinál.

- Nem érdekel – tiltakozott Char, ám Mesut lefogta a kezeit, és megpróbálta arra rávenni, hogy inkább feküdjön le aludni. Ráeszmélt, hogy nagyon nem jó, amit művel, és bár benne is volt azért alkohol, nála nem volt annyira súlyos a helyzet, mint Charonál, aki másnap biztosan iszonyatos fejfájással fog ébredni. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg eléggé magába zuhanna, ha most Mes engedne neki.

- Charo, részeg vagy. Feküdj le inkább, holnap pedig megbeszéljük – azzal leültette az ágyra a lányt.

- De nem akarook – nyivákolta Char, mint valami kislány, mire Mesut csak sóhajtott egyet.

- Figyelj, itt maradok jó, csak csináld, amit mondok. Mindjárt jövök, csak hozok egy üveg ásványvizet, mert azt hiszem, nagy szükséged lesz rá holnap – azzal pedig kiment megkeresni a konyhát. Nem volt sokáig el, legfeljebb csak négy percig, de mire visszaért, Charo már eldőlve az ágyon aludt. Mesut kifújta a levegőt, lepakolta a vizet, majd betakarva a lányt kiment a nappaliba. Ahogy megígérte, nem ment haza, ugyanis tartott attól, nehogy valami baj legyen az éjszaka során, így csak lefeküdt a kanapéra, és ott nyomta el az álom.

Másnap reggel a csengő keltette. Azt sem tudva, hol van, enyhe fejfájással kelt fel, majd úgy, ahogy előző éjjel volt, vagyis póló nélkül, kivánszorgott a bejárati ajtóhoz, és kinyitotta azt. Legnagyobb meglepetésére a fiatalabbik Morata állt előtte, aki szintén olyan meglepett képet vágott, mint ő maga.

- Akarok erről tudni? – vonta fel a szemöldökét furcsán, mire Özil végignézett magán, és rájött, hogy nincs rajta póló.

- Azt hiszem, nem – jelentette ki határozottan, mire Alvaro is csak bólintott egyet, majd mindketten beljebb mentek. – Egyébként hogy-hogy itt vagy?

- Ezt a kérdést nekem kéne feltennem – nevetett Morata. – Egyébként Leila hívott fel még tegnap este, hogy a nővérem eléggé kiütötte magát, ezért jobb, ha ma ránézek. De ezek szerint volt testőrsége.

- Mondhatni – vakarta a fejét a török-német, miközben szép sorjában jöttek elő az emlékei a tegnap estéről. Az utolsó rész volt a legkellemetlenebb, de aztán csoszogásra lett figyelmes, így felnézett. Velük szemben Charo állt, akinek arcáról a totális értetlenség tükröződött vissza, ráadásul elég durván festett. Felső rajta sem volt, ami némileg zavarba ejtette a két srácot, de amit mindannyian sejtettek az az volt, hogy Charnak valószínűleg fogalma sincs az egész helyzetről.

- Alvaro? Mesut?

Vélemények (5. fejezet):
	Nagyon jó.
	Jó.
	Pff.
pollcode.com free polls