No Rain No Rainbow - 14. fejezet

Szóóval ma haza is értem, és hosszú kihagyás után meg is hoztam nektek a fejezetet. Remélem tetszeni fog! :3

A két srác semmit nem szólt, csak nézett egymásra. Mesut, mint egy harcra kész farkas, aki a prédájáért küzd, Fabian viszont csak egy értetlen őz tekintetével meredt a másikra, majd szemei szép lassan Charora vándoroltak választ várva.

- Nem válaszolsz neki? – kérdezte. Semmiféle él nem volt a hangjában, kérdése őszintén csengett, s csak tudni akarta a választ. Illetve naivan azt gondolta, hogy jegyese visszautasítja a játékos vallomását. Csakhogy ez nem történt meg.

- Én… izé… - Char kezdte elveszíteni a szokásos határozott énjét. Most egy teljesen új helyzetben találta magát, ahol döntenie kellett nem is kis dologról. Tekintete a két fiú között ugrált, akik mindketten csakis az ő válaszára vártak, ráadásul úgy, mintha az életük függne tőle.

- Naa, mi van itt, mini-party? – jelent meg hirtelen a színen Khedira, és átkarolta Mesut vállát vigyorogva. Sami megjelenése életmentőként hatott Charora, aki szinte már a rosszullét határán állt, de így szerencsére mentesült. Legalábbis egy kis időre.

- Ne most! – tolta el magától a török-német Khedirát, ám az csak nem akarta venni a lapot köszönhetően a pár pohárnyi pezsgőnek, melyet Lena távollétében nyugodt szívvel fogyasztott el.

- Menjünk haza – lépdelt le a lépcsőn Char, s szavait Fabian felé intézte, aki csak némán bólintott. Nem kérdezett többet, csak követte párját a kijárat felé, s beültek az első taxiba, amit el tudtak kapni.

Fab tudta nagyon jól, hogy most hiába erőszakoskodna, akkor sem menne vele sokra, hiszen a lány nem az a fajta, aki ilyesfajta nyomás hatására megtörne. Legalábbis annak idején így volt. De úgy tűnt, sok minden megváltozott a baleset óta, s ebbe Charo maga is beletartozott. Már nem teljesen az volt, aki régen, és ez valakinek jó volt, valakinek nem…

- Akarod, hogy… – akarta felajánlani a srác a felkísérés lehetőségét, ám Char megrázta a fejét.

- Nem.

- De ugye tudod, hogy még mindig várok a magyarázatodra?

- Tudom. De most egyedül akarok lenni – azzal Charo belépett a lépcsőház ajtaján otthagyva jegyesét. Fabian egy pillanatig csak csalódottan nézett utána, majd visszaült az autóba, s hazavitette magát.

Nem tudta, mit higgyen. A lány reakciójából csak azt tudta leszűrni, hogy őt is zavarja ez a helyzet, de arra már nem tudott rájönni, hogy igaz-e, amit a focista mondott. Hogy Char viszonozza-e az ő érzéseit. Márpedig akkor jönnek a további kérdések, miszerint mi értelme volt az eljegyzésnek.

Másnap reggel Charo nem ébredt túl kipihenten. Szemei alatt csúnya, sötét karikák húzódtak, és úgy érezte bármelyik percben képes lenne összeesni, annyira nem tartják meg a lábai. Éjjel csak az előző este történtekre tudott gondolni, és arra, hogy nem tudja, mit tegyen. Akkor egy pillanatra ugyanis elkapta a hév, s már majdnem sikerült kimondania, hogy igen, valóban szereti Mesutot, csakhogy akkor jött Khedira, s ahogy Fabianra nézett, bele azokba az ártatlanul értetlen szemekbe… inába szállt a bátorsága. Ennek pedig itta a levét rendesen, s az egész az alvás kárára ment.

De az egész napja ilyen volt. Feje majd’ szétrobbant a folyamatos telefoncsörgésektől, hiszen hívta őt Alvaro, Mesut, és egyszer még Fabian is megpróbálkozott a tisztázás felajánlásának lehetőségével, de Char erre sem reagált. Inkább csak azzal töltötte az idejét, hogy önmagában átértékelte a dolgokat, s ez olyannyira eredményes volt, hogy a nap végére rászánta magát egy kis kocsikázásra. És hogy útja hova vezetett? Fabianhoz.

- Gyere be! – nyitott ajtót neki a srác, de arcáról nem éppen a boldogság tükröződött vissza. Valószínűleg ő is egész nap mérlegelte a dolgokat.

Mindketten a nappaliba mentek, de ott aztán egyikőjük sem ült le, csak más-más irányba bámultak, s mikor Char eljutott volna a megszólaláshoz, Fabian szólalt meg kifelé bámulva az ablakon. Megtörtnek, és csalódottnak tűnt, amiért a lány nem is tudta hibáztatni.

- Mielőtt bármit is mondanál, csak azt akarom, hogy tudd, én még mindig szeretlek. Komolyan. Még mindig el akarlak venni, és tudom, hogy meg tudnánk oldani… – kezdte, s mondanivalója végén a lányra emelte tekintetét.

- Ezt már nem lehet – vágta rá hirtelenjében Charo, ami még őt magát is meglepte. Aztán folytatta. – Próbáltam tartani magam, próbáltam elhitetni magammal, hogy ezt helyre lehet hozni, de nem így van. Sajnálom.

- Ő miatta, igaz? – kérdezte szomorúan Fab, mire a lány lesütötte a szemét. – Szereted őt?

Char egy pillanatig habozott. Nyelt egyet, mélyen Fabian szemébe nézett. Már nem titkolhatta senki elől, még maga elől sem, hogy mit érez, s ahhoz, hogy kimondja, valamiért a vele szemben lévő srác pillantásából merített erőt.

- Igen. Szeretem őt. – Mintha csak egy tonnányi szikla esett volna le a szívéről, úgy érezte magát, de ami ezek után következett, még inkább Mesut felé terelte.

- Akkor menj! – Fabian hangja ismételten nem volt haragos. Kissé szomorú ugyan, de elfogadta a lány érzéseit, s ő csak a legjobbat akarta a számára. – Úgy sem tarthatlak vissza – mosolyodott el keserűen.

- Köszönöm! – suttogta Charo, majd odafutott hozzá, és megölelte. – Köszönök neked mindent! – azzal egy puszit nyomott a fiú arcára, s az ujján lévő jegygyűrűt a kezébe nyomta. – Biztos lesz valaki olyan, aki nálam sokkal jobban megérdemli – azzal intett egyet, és elhagyta a házat. Örökre.

Eközben nemcsak, hogy besötétedett, de az utakon hatalmas lett a forgalom, így Charo az autóban ülve kissé idegesen dobolt a kormányon. A tíz perces útból húsz perces lett, s attól tartott, hogy a szíve ki fog esni a helyéről, s ez még akkor sem múlt el, mikor leparkolt Mes háza előtt. Mély levegőt vett, majd az ajtóhoz sietett folyamatosan dübörgő szívvel, ami még a kopogása hangját is elnyomta.

- Charo? – nyitotta ki az ajtót Mesut, ám abban a pillanatban el is akadt a szava, ugyanis Charo a nyakába borult, és megcsókolta. A srác teljesen lefagyott. Egy pillanatra azt sem tudta, mit hogyan, de ahogy kezdte felfogni a helyzetet, lehunyta a szemét, és karjait szorosan Char köré fonta, miközben jó pár lépést hátráltak becsukva maguk mögött a bejárati ajtót. Végül a nappali közepén kötöttek ki, de szerencsére nem vertek le semmit. – Mégis mi ez az… - távolodott el Mes hirtelen a lánytól, aki viszont megrázta a fejét.

- Ne kérdezz semmit, kérlek. Csupán rájöttem, hogy rossz döntést hoztam, és nem akarlak elveszíteni téged. A kezdetektől fogva tudnom kellett volna, mit akarok, de most végre rájöttem. Tudod, az elmúlt időszak volt életem eddigi legkuszább időszaka, és nem csak rossz értelemben. És sok mindent ebből melletted éltem át, és én nem akartam azt az eljegyzést sem, csak mire dönteni tudtam volna a saját sorsom felett, apám már megtette ezt, de mostantól kezdve nem érdekel. Sem ő, sem Fabián. Csak te érdekelsz, és nyugodtan elküldhetsz most a francba, de akkor garantálom neked, hogy te leszel az oka, ha a folyóba vetem magam – hadarta el Charo egy szuszra, Özil pedig alig tudta követni a gondolatmenetet. Char a végére már levegőt sem kapott, de a fiú csak megcsóválta a fejét.

- Csak szólok, hogy ez érzelmi zsarolás ám – mosolyodott el, majd kisöpört pár tincset a lány arcából. – De nem lehet rá nemet mondani – suttogta alig pár centire Charo ajkaitól, mire a lány szívéről hatalmas kő esett le. Ezek után viszont Char gondolatai már teljesen más irányba terelődtek, ugyanis Mesut lassan magához húzta, és megcsókolta. Ajkai olyan finoman érintették az övét, hogy beleremegett, és érezte, ahogyan teste egyre jobban felforrósodik. Egy pillanatra hagyta magát elmerülni a csókban, hagyta, hogy az érzés minden egyes testrészét átjárja égető vágyat hagyva maga után. Aztán becsúsztatta kezeit Mes pólója alá. Lassan haladt felfelé, érzékien kínozva ezzel a fiút, aki az érintésére finoman összerándult, és még jobban magához szorította őt elmélyítve ezzel a csókot. Amikor már teljesen felért, megismételte a műveletet lefelé is, körmeivel óvatosan végigszántva Özil oldalát, végül pedig egy határozott mozdulattal megszabadult a pólójától. Ezek után a sajátját is a földre hajította, majd Mesut behúzta őt a hálószobába. De Charo nem adta át az irányítást egykönnyen. A fiút az ágyra lökte, amíg ő maga lecsúsztatta magáról a nadrágját, és kilépett belőle. Mes mosolyogva nézte a műsort az ágyon ülve, nem bírt betelni a látvánnyal. Char pedig ezt nagyon is jól tudta. Lassú léptekkel a sráchoz ment, majd szemben vele az ölébe ült, s úgy csókolta. Özil a derekára helyezte a kezeit, majd ajkait elhúzta, és végigpuszilta a lány felsőtestét, aki hátrahajtott fejjel élvezkedett. Ekkor fordultak egyet, s Mesut finoman lefektette őt az ágyra, majd fölé emelkedve ismét kényeztetni kezdte a fülénél, majd az álla vonalától a nyakáig, ahol egy kicsit beleharapott Charo bőrébe, mialatt kezei minden egyes négyzetcentimétert bejártak. 

Char hatalmas sóhajokkal jelezte, mennyire tetszik neki a dolog, de úgy döntött, ideje egy kicsit visszavenni az irányítást, így lecsúsztatta kezeit a fiú mellkasán kitapintva minden egyes izmot, egyre lejjebb haladva. Mes halkan felnyögött, s szaporábban vette a levegőt, főleg, hogy Charo közelített a legérzékenyebb pontja felé egyre finomabb érintéssekkel, de ekkor a lány szimplán lehúzta róla a nadrágot, amiért cserébe egy rosszalló pillantást kapott.

- Nagyon gonosz vagy – vetette Özil partnere szemére, aki csak kacéran elmosolyodott, miközben már a bokszert is lesegítette róla.

- Majd kiengesztellek – azzal most ő csókolta meg a fiút olyan érzékien, hogy Mesutnak minden egyes porcikája beleremegett, és ugyanilyen hévvel viszonozta a csókot is. Gyors mozdulattal kicsatolta a lány melltartóját, lehúzta róla és a földre hajította, aztán pedig apró csókokkal halmozta el Charo nyakát, majd szép lassan elindult lefelé, miközben a lányt takaró utolsó fehérneművel babrált. Nem kellett hozzá sok idő, hogy megszabadítsa tőle, így ajkait végighúzta Char hasán fokozatosan lejjebb haladva, amitől Charo pulzusa is szaporább lett. De aztán megállt, és gonoszan nézett fel az egyre nyugtalanabb Moratara, majd ismét fölé magasodott, hogy a szemébe tudjon nézni.

- Nem vagy te egy kicsit türelmetlen? – vigyorgott pimaszul.

- Ne csináld ezt – azzal Charo lehúzta magához átkarolva a nyakát, és megcsókolta. Nagyon is kívánta a török-német srácot, és úgy érezte, már nem bírja sokáig türtőztetni magát.

- Miért… ne…? – kérdezte Mes két csók között, ám már ő is fogytán volt a türelemnek, így kezeit megtámasztotta a lány mellett.

- Mert akarlak – nyögte Char, ugyanis addigra Mesut egy finom mozdulattal beléhatolt. Csípője először lassú tempót vett fel, amitől Charo agya még jobban elborult. Felvette vele a ritmust, kezei a fiú testét járták, aki fokozatosan növelte az iramot. Minden egyes mozzanatnál megfeszült, ajkait halk nyögések hagyták el, amivel csak jobban bíztatta Mesutot. Most már ténylegesen is kimondhatta, hogy beleesett a srácba, és Mes sem fogta vissza az érzéseit vagy áltatta magát azzal, hogy most haragszik Charora az előzőek miatt. Túlságosan is szüksége volt a lányra, így akkor mindketten a fellegekben jártak. Megkapták, amire vágytak, még ha kellett egy kis idő, mire rájöttek, mit is akarnak. De azt az éjszakát senki se vehette el tőlük. Az csakis az övék volt.  

Vélemények (14.fejezet):
	Nagyon jó.
	Jó.
	Pff.
pollcode.com free polls