Patricia
Sóhajtva
bólintottam, mikor Iker kijelentette, hogy beszélni szeretne, így megragadta
finoman a karom, és kihúzott a szobából. De nem álltunk meg a folyosón.
Végigvezetett a szobák előtt, majd a tetőre vezető lépcsőfordulóhoz mentünk, és megmászva a
maradék két emeletet végül a kellemesen hűvös levegőn kötöttünk ki. Nagyokat
pislogva sétáltam el az épület széle felé, amikor Casillas elengedett, és azon
gondolkoztam, hogy vajon mit akarhat tőlem. Lehet, hogy le akar lökni? Régen, amikor valami baja volt, akkor pár
napig szenvedett rajta, de aztán végül kibökte, most meg csak húzza és húzza,
és úgy csinál, mintha egész idáig rendes bátyám lett volna, és semmilyen egyéb
kapcsolatunk nem lenne.
Elámulva bámultam a város fényeit,
hiszen onnan szinte egész Madrid belátható volt, de miután kicsodálkoztam
magam, Iker felé fordultam összefont karokkal, a korlátnak dőlve.
- Ha ki
akarsz ismét oktatni az életvitelemről, akkor köszi, de nem kérek
belőle! – húztam fel a szemöldököm, mert csak ez az
egy indok jutott eszembe, amiért Iker beszélni akarhat velem.
- Nem, nem erről van szó. Bár szerintem akkor is vissza kéne fognod magadat.
Nem akarom, hogy bármi olyat tegyél, amit esetleg később megbánsz.
- Ezt pár évvel ezelőtt kellett volna megakadályoznod, most már késő. Szóval van egyéb mondandód is, vagy léphetek? – már
indultam volna el, de hirtelen megragadta a csuklómat.
- Patri… - olyan szinten elkeseredett
volt a tekintete, hogy arcvonásaim hirtelen ellágyultak.
- Igen? – kérdeztem hatalmas
szemekkel felnézve rá. Hirtelen nem tudtam haragudni, csak a régi emlékek
jutottak eszembe, amikor ugyanilyen arccal nézett le rám.
- Áh, mindegy – azzal elengedett és
az ajtó felé indult meg. A totális értetlenség ült ki az arcomra, s ahogy
haladt el, megannyi emlék tódult az agyamba, ám nem tudtam mit kezdeni a
helyzettel. Azt hittem, hogy már végleg lezárhatom a múltamnak azt a részét,
amelyben ő is szerepelt, erre meg hirtelen meglátja, hol dolgozom,
a szomszédságomba költözik, majd mondani
akar valamit, de mégsem teszi. Miért akar ennyire összezavarni pont, mikor
Sergioval éppen alakul valami?!
- Te nem jössz? – fordult vissza az
ajtóból, mikor észrevette, hogy nem követem, csak továbbra is állok a
korlátnál, és a földet bámulom. Megráztam a fejemet.
- Nem. Menj csak, majd valamikor
megyek én is.
Ezek után egyedül maradtam. Ismét a
korlát fele fordultam, s magamban őrlődve bámultam a fényeket, majd előkaptam a mobilomat, és megpróbáltam felhívni Petrát. Az akció sajnos sikertelen volt, barátnőm kinyomott, ami tőle meglehetősen szokatlan volt, ugyanis őt bármikor lehetett zaklatni bármiféle üggyel. Most viszont csak egyszerűen kinyomott…
- Mit tegyek érted, te lány? –
Fernando érkezése olyan szinten megijesztett, hogy majdnem leugrottam a tetőről.
- Először is, ne
ijesztgess, mert a végén még szabadeső műveletbe kezdek – néztem rá összehúzott szemekkel, de ő egyenesen a szemembe nézett félig felvont szemöldökkel, amitől egyszerűen muszáj volt másfele néznem. Torres
túlságosan is átlátott rajtam. – Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Megkérdeztem Ikertől, mert láttam, hogy vele mentél el, de ő már csak egyedül tért vissza.
Gondoltam megkereslek, mert olyan rég beszéltünk, és ahogy látom rád is fér. – Elmosolyodtam,
mert igaza volt.
- Áh, megvagyok. Csak drága
Casillasunk készít ki egyfolytában, amióta meglátta, hogy a bárban dolgozom
odaköltözött a szomszédba és folyamatosan figyelni akar rám. Én viszont megőrülök ettől az állandó őrizettől – panaszoltam,
hiszen más ember nem akadt, akinek beszélhettem volna erről. A legjobb barátnőm kinyomott – ki tudja, mit művel Németországban -, Sergiot meg
nem áraszthatom el a
panaszaimmal, hiszen csak most kezdjük megismerni egymást, meg akkor rögtön kiderülne, hogy mi volt a
múltban velem és Ikerrel.
Torres rám emelte őszinte, barna szemeit.
- Ugye tudod, hogy még mindig szeret
téged? – Ledermedtem.
- Hogy mi?! – pislogtam magam elé, és
a fejemet ráztam. Torres ez nagyon hülye vicc, remélem te is tudod… Nem ér
szórakozni velem, amikor ilyen állapotban vagyok!
- Csak nem mondja el, elég makacs tud
lenni. Miattad szakítottak például Sarával is. Nem tudom, te hogy állsz ezzel,
de ő még mindig nem lépett túl rajtad, és most egyszerűen csak közel akar kerülni
megint hozzád. De ez csak az én véleményem – vonta meg a vállát, én meg
hitetlenül ráztam a fejemet.
- Az igazság az, hogy Sergioval most
alakulóban van valami, és én már rég azt hittem, hogy sikerült lezárni az egész
ügyet. Igaz, hogy nem épp szépen, de akkor is. És tudod, milyen vagyok,
kivételes eset, ha valakire úgy nézek, mint egy esélyes hosszú távú kapcsolatra
– néztem Nandora, neki pedig gonosz mosolyra húzódott a szája.
- Tudom. Miután Olalla előtt csókoltál meg az egyik buli
alkalmával, azt hiszem,
mondhatom, hogy tudom, milyen vagy. Szerencséd, hogy a feleségem nem haragtartó
boszorka, hanem utána még ki is vitt levegőzni, amikor rosszul lettél.
- Hé! Nem ér ilyenek felhozni nekem!
Fiatal voltam, és ostoba – dugtam ki rá a nyelvem, és éreztem, ahogyan az arcom
elvörösödik. Nos, igen, az megint csak egy másik történet volt.
- Másfél éve volt. – Torres nem
hagyott békén, így belebokszoltam egyet a vállába, majd megfordultam, és
ellöktem magam a korláttól, hogy meginduljunk befelé. – Aztán nekem ésszel
Sergioval! Most viszont menjünk, nélküled kezdett ellaposodni a hangulat, pedig
Del Bosque még be sem jött leszúrni minket.
- Akkor ideje felpörgetni – csillant
fel a szemem, mire Nando is szélesen elvigyorodott, és együtt mentünk vissza a
szobába, ahol azonnal elkiáltottam magam ügyet sem vetve arra, hogy talán nem a
legjobb ötlet így ordibálni egy szállodában, ahol a srácok edzője is jelen van. – Hé srácok, ezt nevezitek
ti bulinak?! Ennyi erővel hozhatnátok egy kötőtűt is, aztán csinálhatnánk sálat az unokáknak! Most felpörgünk, a barcás különítmény Fabregas, Xavi,
Piqué eltűztök és szereztek egy rakat piát, plusz kólát és narancsot! Torres,
Arbeloa, Iniesta ti valami chipset, mogyorót és egyéb ehhez hasonlatos dolgokat
szereztek be, Iker te meg Villa fogjátok, és kiderítitek, hogy az edző mennyire van távol, és mennyi a tűrőképessége! Mozgás! – tapsoltam kettőt, és a fiúk először csak összenéztek, majd
egyszerre mozdultak, és kiözönlöttek az ajtón. Azt
hiszem, sikerült kellőképpen fellelkesítenem őket.
- És én mit csináljak? – lépett oda
hozzám Sergio, én meg csak mosolyogtam.
- Mit szeretnél csinálni? – vontam
meg a vállam, miközben mélyen a szemébe néztem. Az övé is vidáman csillogott,
csakúgy, mint az enyém.
- Hát… nem adtál semmiféle feladatot…
- nézett el jobbra, majd arca lassan közelített az enyémhez, de aztán hirtelen
kivágódott a szoba ajtaja.
- Mi az, hogy nekem senki nem szól,
hogy buli lesz?! – Pedro tárja szét a karját, mi pedig Sergioval úgy rebbenünk
szét, mint két, rajtakapott tinédzser.
- Talán, ha nem a szobádban
gubbasztanál, miközben kockulsz, vagy tudom is én mit csinálsz, akkor szóltunk
volna – közölte Ramos félig felvont szemöldökkel, Pedro meg azonnal bevágta a
sértődöttet.
- Fontos dolgom volt – ült le mellém
a kanapéra, mert én közben levágtam magam oda.
- El tudom képzelni. Na, tedd
hasznossá magad valamivel! – tapsolt kettőt Sergi, de Pedro csak felém fordult.
- Azt hiszem, mi még nem
találkoztunk. Pedro vagyok – nyújtotta a kezét mosolyogva, én pedig kezet
ráztam vele.
- Patricia – rám kacsintott, de Ramos
azonnal ott termett mellettem.
- Szemedet levedd róla! – Pedro csak
kinyújtotta a nyelvét, én meg jót nevettem rajtuk, de abban a pillanatban
megint kinyílt a szoba ajtaja, és Villa lépdelt be rajta vigyorogva, őt pedig Iker követte.
- Nyugalmunk elintézve – húzta ki
magát David, mi pedig folytatást várva néztünk rá. – Elintéztem, hogy az edző ne zavarjon be. Lefizettem a recepciós csajt, hogy
Del Bosquet ne engedjék ide fel, mert ÁLLÍTÓLAG csőtörés van a szobájában, és az épület
másik végében helyezték el. Úgyhogy szabad a pálya – vigyorgott, nekünk meg a
padlón koppant az állunk. Tekintetünk Ikerre vándorolt.
- Ne nézzetek rám, nekem nincsenek
ilyen hülye ötleteim. Én csak beszéltem az edzővel, hogy minden rendben lesz, amíg nem ezen az emeleten van. Szóval ne keltsünk nagy feltűnést.
Kellett egy kis idő feldolgoznunk a hallottakat, mert nyilván nem ilyenre
gondoltam, amikor elküldtem őket, hogy nézzék meg, merre jár az edző. De végül is megtették a dolgukat, és lassan a
többiek is kezdtek visszaszállingózni. Pedro közben szerzett műanyag poharakat, mert Sergioval egymást cseszegették, így muszáj volt valahogy szétválasztanom őket, majd kibontásra kerültek a chipsek is, és az italok is. Nando és Sergio jól elvoltak, de miután Fer felém bökött a fejével, Ramos nem csak magának, de nekem is
hozott egy poharat, de csak mosolyogva megráztam a fejemet, és sima kólával
tértem vissza.
- Mi ez? Minket leitatsz, te meg
józanon sunnyogsz itt? – csóválta a fejét, mire felnevettem.
- Csak nem akarok még egy olyan hibát
elkövetni, mint múltkor – magyaráztam.
- Mert az hiba volt? – összehúzott szemöldökkel
méregetett, de csak a fejemet ráztam, mert nem így értettem.
- Nem. Csak nem akarok még egyszer
úgy viselkedni előtted. Szerintem nagyon gáz volt.
- Nekem bejött – vigyorodott el, és
újból megpróbálkozott a csókkal, de újból megzavartak minket. Ezekkel komolyan
nem lehet egy perc nyugta sem az embernek.
- Csőtörés van az emeleten! –
kiáltotta el magát Cesc, de csak a fejünket csóváltuk.
- Azt csak azért mondtuk, hogy Del
Bosquet távol tartsuk, Cesc – közölte vele Iker, de Fabregas a fejét rázta.
- Nem-nem. Komolyan csőtörés van, szóval minden egyes
szobát el kell hagyni. –
Egyszerre minimum tíz szempár szegeződött Villára, aki csak röhögött.
- Hitelessé akartam tenni a
történetet. – A homlokomra csaptam. Néha tényleg nem lehet elhinni ezekről, hogy felnőtt férfiak, sokszor úgy tudnak
viselkedni, mint az általános iskolások. Idióták.
Ezek után kezdődött el a fejnélküli rohangálás. Mindenki a cuccaiért
kapkodott, de egyúttal el kellett rejteni a kis kihágás nyomait is, szóval
minden egyes bőröndben lapult legalább egy üveg vagy chips. Iker mintegy elfelejtve a tetőn lévő kis kalandunkat a csapat
kapitányaként próbálta meg összetartani a srácokat, és úgy vezényelt, mint egy
igazi felnőtt. Tulajdonképpen ő viselkedett a legérettebben ebből az egész iskolás csoportból.
- Mindenki a legfontosabb cuccát
hozza csak! – kiáltotta el magát, mire David – aki nem mellesleg már nem volt
józan-, felkapott egy vodkás üveget és azt szorongatta. Odaléptem mellé.
- Tedd azt le! – azzal kitéptem a
kezéből, Torres meg azonnal ott termett, és
mindenkit tolt kifelé, mert el kellett hagyni a helyszínt. A fürdőszobában már valóban állt a víz. Kicsit rosszul
éreztem magam, mert ha én nem buzdítom őket erre a bulira, akkor talán nem történt volna meg ez, de így mindenkinek le
kellett vonulnia a földszinti aulába, ahol az edző már várt rájuk, így sokan próbáltak józannak tűnni.
- Jó estét! – vigyorgott oda Piqué,
de Del Bosque felhúzta a szemöldökét. – Akarom mondani, hát nem szörnyű?!
- A kinézeted szörnyebb – közölte szárazon
az edző, a fiúk meg innentől kezdve egytől egyig lapítottak, így én is elsunnyogtam
az aulában lévő kanapéhoz, amíg vártuk, hogy most mi lesz. Sergio
követett, ám ő cseppet sem tűnt rosszkedvűnek.
- Vicces, hogy ha te itt vagy, minden
a feje tetejére áll.
- Én ezt nem feltétlen nevezném jó
tulajdonságnak – morogtam, ám ő maga felé fordított.
- El nem tudod képzelni, ez mennyire
jó tulajdonság – azzal megtörtént az, amit egész este szabotáltak a többiek.
Megcsókolt. Egyikünk sem volt részeg, egyikünk sem volt tudatán kívül, s jóleső borzongás futott végig a hátamon…
Szia Csajszi!
VálaszTörlésMár vártam a folytatást! És nagyon nagyon jó lett, tetszett :)
Egyetértek Szöszivel, szerintem is érez még valamit Iker a lány után, hisz ok nélkül nem szakított volna Sarával. És a tetős jelenet is mutatja :)
Na Patri kicsit felpörgette a válogatott életét. Csőtörés. David tud valamit. És végül meg is valósult. Hát ez szuper XDD Elképzeltem őt részegen. Jót röhögtem xddd PEdro betoppanása. Hülye a srác! :D Mondjuk az egész rész vicces volt. Nagyon jó hangulatú volt. Na és végül csak volt csók :)
Várom a folytatást!
Puszi, Deveczke.
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett!:)
Na igen, Iker nem egyszerű eset, szóval Patri vagy megtanulja kezelni ezt és ő ráncigálja el egy újabb beszélgetésre, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja. Majd meglátjuk melyik lesz... :D
Hát, Davidet én is elképzeltem részegen, szóval egy élmény volt megírni azt a részt:D:D A csók pedig összejött nekik végre.
Ha minden jól megy, holnap már fel is kerül a folytatás.;)
Puszi,
Eni