22. fejezet - Mert kijár egy kis pihenés

Sziasztok! 

A szünetnek hála most kicsit gyorsabban megy a fejezet írás, úgyhogy remélem örültök majd a mainak, de előre szólok, aki nem szereti az "olyan jeleneteket"  (máshol tudom, ezt 18+-nak írják, de szerintem ez nem annyira durva szóval...), akkor annak a végét nem ajánlom. :)

De azért jó olvasást!^^

Tami

Hazaérve rápillantottam az órára, s örömmel fogadtam, hogy elég sok időm maradt még a meccsig, így beültem egy kád forró vízbe, hogy pihenjek egy kicsit. Kényelmesen el is helyezkedtem és én tényleg csak egy percre, vagy még annyira se hunytam le a szememet, de arra ébredtem, hogy Ciro nyávog a kád mellett.

- Mi van, cicus? Készülnöm kéne, igaz?- mosolyodtam el, majd lefürödve magamra tekertem egy törülközőt és a hálóba mentem. Komótosan kezdtem el nézelődni a ruháim között, de mikor kiválasztottam egy feketetoppot és egy farmerszoknyát megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem kicsit ment el az idő.

- Ó te jó ég! El fogok késni!- kiáltottam fel, s visszafordulva a szekrényhez még kikaptam egy fekete rózsás harisnyát. Szerencsére nem vagyok az a fajta, aki hosszasan öltözködik, így hamar elkészültem ezzel, majd kerestem egy magassarkú cipőt, hajamat megfésültem és dobtam egy kis sminket magamra. Csupán egy kis szemfesték, szempillaspirál, meg rúzs. Mást nem is szoktam nagyon használni.

Épp időben lettem kész, ugyanis a ház előtt valaki dudált, s én még utoljára megsimogatva Cirot, kiviharzottam.

A taxinak nem kellett túl sok idő, hogy elvigyen a stadionba, ahol a jegyszedőkön simán átjutottam, hiszen tudják, ki vagyok, így a VIP részhez vezető folyosón haladtam végig. Cipőm sarkának kopogását még a szurkolók általi kiabálás sem tudtam elnyomni, viszont valaki más lépteit már nagyon is, ugyanis hátulról hirtelen megragadták a derekamat és a falnak döntöttek.

- Nem számítottam rá, hogy itt leszel.- vigyorgott Mesut, majd megcsókolt- Hű de szexi ma valaki!- mért végig, én pedig csak nevettem.

- Sara mondta, hogy valószínűleg meccs után mentek ünnepelni barátnőkkel, feleségekkel egyaránt, és úgy döntöttem, hogy akkor már én is jövök.- magyaráztam, s Özil elégedetten vigyorgott.

- És Liani?- kérdezte hirtelen, de én természetes nyugodtsággal válaszoltam.

- Ramona bevállalta, hogy vigyáz rá holnapig, szóval…- haraptam bele az alsó ajkamba mire újabb csókot kaptam jutalomként- Viszont te mit keresel itt, neked nem az öltözőnél kellene lenned?- néztem rá felvonva a szemöldökömet, de ő csak legyintett és inkább a nyakamat kezdte puszilgatni, kezei pedig már a combjaimon kalandoztak, ám mielőtt még elvesztettem volna a fejemet, megállítottam.

- A-a! Meccs előtt semmilyen izgalomnak nem szabad kitenned magadat, és apa is ideges lesz, ha nem mész, szóval most tűnés!- paskoltam meg az arcát, majd ott hagyva elégedetlenkedő vőlegényemet kimentem a VIP részlegbe, ahol már ott várt Sara, Casillas barátnője.

- Szia!- köszöntem neki, miközben elhelyezkedtem.

- Szia! Ó de jól nézel ki!- mosolyogva fogadtam a bókot,, de ekkor a csapatok pályára léptek. Idegesen figyeltem, hogy vajon Mesut merre lehet, de amikor a kezdő tizenegyből csak tíz volt fent, azt hittem, elájulok. De úgy tűnt, nem csak én, ugyanis apa is idegesen nézelődött, s mikor már indult volna vissza az öltözőbe, hogy kirángassa Özilt, Mes rontott ki és futott oda a csapathoz, akik már beálltak a csapatfotóhoz, de szerencsére még nem kezdték el.

- Idióta.- fogtam a fejemet, Sara meg csak kuncogott mellettem.

Ezek után egész hamar lement a meccs. Nem volt túl sima győzelem, hiszen mindkét oldalon voltak szabálytalanságok rendesen és gólok is, de végül győztek 4-2-re, amiben Mesutnak is szerepe volt egy góllal és egy gólpasszal.

A végén Sarával úgy döntöttünk, hogy még maradunk egy kicsit, hiszen a srácok még biztos zuhanyoznak, ami nem kis idő, tehát ráértünk még bőven. Az emberek nagy része úgy is az ajtóknál tolongott, nekem meg nem volt túl sok kedvem konzervhalként nyomorogni, így csak nézelődtem a most már teljesen üres pályán. Furcsa mód úgy izgultam az este miatt, mint egy tizenéves, akinek most lesz az első randevúja, igaz nem rég még tényleg így volt, most meg a huszonkettő felé közelítek, s nem sokára hozzámegyek egy focistához és van egy lányom is. Lehet, hogy ez az egész még túl korai, hiszen ennyi idősen élnem kellene az életem, bulik meg hasonlók, de az igazság az, hogy én így vagyok boldog, és így tökéletes az életem. Ennél jobbat talán nem is kívánhatnék, s bár kezdetekkor nem ment minden simán, se úgy érzem, hogy mostanra már minden a legnagyobb rendben van, és remélhetőleg ez így is marad.

- Matilde! Hallod? Nem megyünk?- Sara hangja térített vissza a valóságba, miközben a vállamat fogta indulásra készen.

- Oh, igen, persze.- szedelőzködtem össze én is, majd mindketten kisétáltunk a stadion elé, ahol viszont összefutottunk Ronaldo ügyeletes csajával, Sergio barátnőjével, Xabi és Kaká feleségeivel, Carolinenal és Nagoreval, meg még pár emberrel. Mosolyogva köszöntem mindenkinek, majd csatlakozva Carolinehoz, Nagorehoz és Sarához közösen vártuk a srácokat, akik végül is elég hamar kijöttek mögöttük apámmal. Szívem szerint Mesuthoz mentem volna azonnal, de úgy döntöttem, hogy először inkább apát üdvözlöm, mielőtt még rossz néven veszi.

- Szia! Te is jössz ünnepelni?- kérdeztem mosolyogva, de azért reméltem, hogy nemet mond, mivel nem akartam, hogy lássa, mit csinálok. Nem szoktam durva dolgokat művelni, de ő azért mégiscsak az apám, és hát.. sosem szerettem, ha ilyenkor a közelemben van, főleg, hogy ő még a mai napig azt is nehezen tűri, ha Mesut előtte ad egy csókot.

- Áh, most kihagyom, inkább megyek haza, anyád már vár.- magyarázta, én pedig örömtáncot lejtettem magamban, de előtte persze inkább sajnálkozó képet vágtam.

- Kár, akkor majd legközelebb.- adtam neki egy puszit, majd a rám váró csoporthoz sétáltam vissza, és Mesuttal összekulcsolva kezeinket indultunk el.

Az út végig jó kedélyűen telt, a fiúk ugratták egymást rendesen, mi lányok meg főként csak hallgattuk őket, vagy nevettünk, de néha azért én is beleszóltam a dolgokba, nem szeretek csendben lenni túl sok ideig.

Már majdnem ott voltunk a csapat törzshelyénél (igen, még mindig az, ami két és fél éve, ó azok a szép emlékek), amikor Mes leállított és maga felé fordított, így leszakadtunk a többiektől.

- Tudod…- kezdte mosolyogva, így egyáltalán nem fogott el a félelem, hogy valami gond lenne- eddig soha nem mondtam, de már nagyon jól jött ez a gyerekmentes este. Az utóbbi időben egy kicsit kezdett sok lenni ez az egész.- tűrte el jobb oldalt a hajamat a fülem mögé, én meg egyetértően bólintottam.

- Tudom én, hidd el. Már nekem is nagy szükségem volt erre, mert mostanában alig láttalak, ha meg láttalak is, akkor is hullafáradt volt valamelyikünk.- húztam le magamhoz, s homlokomat az övének döntöttem, majd pár perces csend után nyaka köré fontam a kezemet és megcsókoltam. Képes lettem volna még órákon át úgy maradni, csakhogy amíg Sara és Casillas mosolyogva elkönyvelték, hogy „Jaj, hagyjuk most őket, olyan édesek!”, addig Cris nem ezen a véleményen volt.

- Hé, ti ott! Tudom, hogy tizenöt évesen nagy dolog az első randi, de kiskorúak felnőtt nélkül nem tartózkodhatnak ilyenkor az utcán, szóval azt ajánlanám, hogy jöjjetek már!- üvöltözött nekünk az utca túlsó feléről, mi pedig megadva magunkat utánuk indultunk. Majd otthon kettesben lehetünk.

- És akkor az első félidő végén Mou is bejött utolsóként és rögtön azzal kezdte, hogy Mesut mi a francot művelt és ezért majd a legközelebbi edzésen megkapja a büntetését. Haláli volt Mourinho arca!- röhögött Sergio és beleivott a poharába, vagyis konkrétan lehúzta annak tartalmát- Tényleg Mes mit csináltál te?- fordult párom felé, én meg csak magamban kuncogtam.

- Őő, volt egy kis dolgom.- vágta ki magát, és inkább ő is lehúzta a maradék piát, ami a poharában volt, csak hogy ne kelljen részleteznie.

- Mindjárt jövök, csak nagyon melegem van.- emelkedtem fel az asztaltól, s a mosdó felé indultam meg, majd hamarosan a harisnyám nélkül tértem vissza, amit a csapatból jó néhányan elismerő füttyögéssel fogadtak.

- Öregem, ha nem tudnám, hogy a te csajod és Mourinho lánya, tuti, hogy ráhajtanék.- vigyorgott Cris, mire a barátnője mérges pillantást vetett felé, de én ezt a szöveget betudtam az alkoholnak, viszont lassan már menni akartam, ahogy Mesut is. Rajta is látszott mát a vágyakozás jele, hogy indulna már.

- Na, srácok, mi léptünk!- emelkedett meg, miközben rám nézett, így én is felálltam a helyemről.

- Aha, mentek szobára, mi?- húzogatta a szemöldökét Sergio, én meg csak mosolyogtam az egészen, bár lehet, hogy kissé elvörösödtem.

- Inkább ott, mint előttetek.- kontrázott Özil, de közben engem már terelt kifelé, így csak arra maradt időm, hogy intsek egy utolsót, majd végül kimentünk az utcára, s kerestünk egy taxit.

Hazaérve lehuppantam a hálóban lévő hatalmas franciaágyra, miközben Mesut enni adott a folytonosan nyávogó Cironak, de hamar fel is keltem, hogy levegyem a cipőt a lábamról, mert a magassarkú miatt már alig bírtam talpra állni. Ahogy ott próbáltam magamról leoperálni a lábbelit, a felsőm pántjai lejjebb csúsztak, s ajkak puha érintését éreztem nyakamon, miközben hátulról átöleltek. Ösztönösen bújtam hozzá az illetőhöz, miközben lehunyt szemekkel élvezkedtem, majd megfordulva azonnal megszabadítottak a toppomtól és Mesut a kulcscsontomon folytatta tovább azt, amit a nyakamnál elkezdett. Szép lassan én is levettem róla az ingjét, majd a farmer is lekerült, közben pedig egyre szenvedélyesebben faltuk egymás ajkait. Szinte beleremegtem, annyira kívántam már, s rég volt már az a pillanat, amikor utoljára ennyire önfeledten eshettünk egymásnak.

Mesut hirtelen kigáncsolta a lábam, aminek következtében úgy értük el az ágy felszínét, hogy ő a két kezemet leszorította, én pedig a meglepődöttségem leküzdése után felnevettem. Mivel ő volt olyan erős, hogy egy kézzel is le tudta fogni az én két karomat, ezért a másik kezével a szoknyámmal bíbelődött, s végül sikerrel is járt, így elengedett. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve lábaimmal átkulcsoltam a derekát és fordítottam magunkon, így én kerültem felülre, majd apró csókokkal árasztottam el a testét, végül pedig a száját. Mindeközben azon ügyeskedtem, hogy az alsónadrágja lekerüljön róla, amit egy kis segítséggel ugyan, de meg tudtam oldani.  Mes ezek után döntött úgy, hogy ideje visszavenni az irányítást, így egy pillanat alatt én ismét alá kerültem. Nem tartotta túl korrektnek, hogy rajta már semmi sincs, miközben rajtam van még pár ruhadarab, így kezét lassan végigcsúsztatta oldalamon, s először a melltartómtól szabadult meg, utána pedig fokozatosan vándorolt lejjebb a keze. Combomon még egy kicsit elidőzött, csak azután nyúlt másfelé, de neki jobban ment a vetkőztetés, mint nekem, így pár másodperccel később már rajtam sem volt semmi.

- Szeretlek.- suttogta a fülembe, miközben kezével a csípőm alá nyúlt és óvatosan megemelte azt. Halkan felnyögtem, amikor megéreztem magamban, s csípője mozogni kezdett, ő maga pedig számra tapasztotta száját. Az adrenalin szintem valahova az egekbe szökött, a szívem majd’ kiugrott a helyéről, gondolom, nem mondok újat, hogy a fellegekben jártam akkor.

Lassan végigsimítottam a hátán, de ahogy egyre inkább közelített a vég, annál jobban belemélyesztettem a körmeimet a bőrébe. Lélegzetvételem minden egyes pillanatban gyorsabb lett, s Özilen is látszott, hogy már nem sok van hátra, majd elérve a csúcsot, mielőtt még felsikíthattam volna beleharaptam Mesut alsó ajkába, ő pedig kicsit erősebben belemarkolt a combomba. Hatalmasat sóhajtottam, mikor lecsúszott rólam, lábaim remegtek, s lehunytam a szememet. Zihálva feküdtünk egymás mellett, és mikor már kezdett kitisztulni az agyam, az oldalamra fordultam és megcsókoltam.

- Én is.- mosolyodtam el, mire magához húzott, és úgy nyomott el engem az álom.

Másnap reggel olyan tíz körül ébredhettem fel, de azonnal egy mosollyal indult a napom, hiszen még mindig Özil karjai közt feküdtem, ő maga pedig az oldalamat cirógatta.

- Jó reggelt!- mosolygott, majd megcsókolt. Az előző este képei még mindig előttem voltak, így pláne jól éreztem magam, s vagy egy percig feküdtünk még úgy, amikor Mes a vállamat kezdte el puszilgatni, majd fokozatosan egyre feljebb.

- Még mindig hozzám akarsz jönni?- kérdezte hirtelen én meg értetlen képpel fordultam felé, de látszott, hogy ezt komolyan kérdezte, és ehhez méltó választ vár.

- Naná, kell valaki, aki ennyire jól ki tudja elégíteni a szükségleteimet.- néztem játékosan a szemébe, mire ő csak a fejét rázta és megragadott a derekamnál fogva, így végül úgy kötöttünk ki, hogy ő feküdt a helyén, én pedig rajta ültem.

- De most komolyan! Most mondd, hogyha még sem akarod!

- Persze, hogy akarom, te idióta! Viszont, ha még egyszer ilyet kérdezel, akkor annak meglesz a következménye!- hajoltam le hozzá nevetve egy csókért, ám hirtelen leszorítva találtam magam az ágyon. Hát igen, kora reggeli torna. Vagyis hasonlít rá.