Just love me - 5. fejezet

„Ha majd már csak a gépek tartanak életben, kérlek, húzd ki őket!" 

Külön örültem Mesut azon kérésének, hogy menjek el az edzésre, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy Patricia elég nagy kedvvel jött el velem, aminek mondjuk nem teljesen értettem az okát. Majd biztos elmondja – gondoltam én.

Persze barátnőm kissé meglepődött, amikor a török-német sráccal állítottam be délután, de aztán meg igen csak nagy vigyorgásba fogott, aminek viszont már nagyon is jól tudtam az okát, s a múltkori után ez valahogy még jobban idegesített. Nem volt nekem elég, hogy még én magam sem értettem, miért reagáltam úgy arra a tényre, hogy Mesnek barátnője van, ráadásul ez a lökött jött még nekem a hülyeségeivel, hogy mi ketten titokban odavagyunk egymásért. Hát kösz…

Edzésre menet én csak kifelé lesegettem leginkább, és gondolkoztam, ráadásul furcsa is volt a helyzet, hiszen a legjobb barátnőm nem ismerte a legjobb barátomat. Nekem pedig fogalmam sem volt arról, mit is mondhatnék, annak ellenére, hogy sokszor én is képes vagyok órákon át pofázni. Bár ezt szerintem leginkább Patrinak köszönhetem, ő szoktatott rá a túlzott beszédre.

Aztán jött az öltözős eset. Ott esélyem sem volt arra, hogy csendben maradjak, a csapattagok úgy támadtak le, miközben Patricia meg oldalra sunnyogott, és Ramosszal kezdeményezett beszélgetést. Ha rám nézett volna, akkor tuti, hogy halott lett volna, mert néha gyilkos pillantásokat lövelltem felé egy-egy zavart nevetés közepette. Hát igen, nem igazán voltam arra felkészülve, hogy minimum tíz srác körbeáll és mindenféléről érdeklődik, központban a magánéletemmel. Egy embert még tudok kezelni, sőt, talán még kettőt is, de hogy egy tucatot?! Arra csak a profik képesek.

- Na, gyere, ahogy látom szükséged van egy kis friss levegőre. – ragadott karon Mesut, s mire észbe kaphattam volna, már kint is találtam magam a folyosón, ahol szinte furcsa volt a hirtelen jött nagy tér.

- Hű, a német csapat valahogy nyugodtabban kezelte az érkezésemet. – fújtam ki magam, majd hátamat a falnak döntöttem.

- Hát igen, az a csapat némivel nyugodtabb ennél. – vonta meg a vállát mosolyogva, majd egy egy perces csend állt be közöttünk. Nem tudtam, mit mondjak, mire hirtelen beugrott a téma. Komolyan, én valami mazochista vagyok, vagy mi?!

- És mi újság azzal a lánnyal? – próbáltam mosolyogni, mintha ez tök természetes lenne, és Mesut szerencsére ezt vagy nem vette észre, vagy csak nem akart érte szólni. Tök mindegy, mindkettő hozzáállást díjaztam jelen pillanatban.

- Nos… öhm… az a helyzet, hogy azt akartam mondani, hogy… izé… ő is eljön ma az edzésre, csak ezt elfelejtettem mondani. – nyeltem egy nagyot hirtelen, ráadásul arcomra fagyott a mosoly.

- És itt van már? – préseltem ki magamból, és valamilyen oknál fogva elöntött a féltékenység. Wáh, hülye én, hülye Patri, hogy a bogarat ültette a fülembe!!!

- Kint ül a lelátón. – vettem egy mély levegőt, hiszen tulajdonképpen most közölte velem, hogy már barátnője van, de azért odaaraszoltam az ajtóhoz, és óvatosan kilestem rajta, hogy megszemléljem a drágaságot. Hátulról mondjuk nem sok mindent láttam, csak annyi következtetést tudtam levonni, hogy a csaj is szőke, és jelen pillanatban unottan nyomkodja a mobilját, így hát visszatértem Mesuthoz.

- Aranyos. Azt hiszem. – tettem hozzá magamban, de mielőtt még bármilyen más téma után nézhettünk volna, egyszer csak Özil edzője bukkant fel, Mourinho, aki meglepetten pislogott rám.

- Öhm, örvendek! Én Petra vagyok, Mesut egy barátja. – nyújtottam kezet kínosan mosolyogva, és bíztam benne, hogy nem ordibálják le a fejemet. Hallottam a pasiról már egy-két pletykát, és valahogy nem akartam a saját bőrömön megtapasztalni őket.

- Én is örvendek! Ha nem haragszol, akkor most elrabolom tőled ezt a jó embert. – csak mosolyogva bólintottam, s az edző karon ragadta Özilt, aki olyan elveszett képet vágott, hogy utána még fél órán át azon röhögtem. Aztán pár perc múlva kijött Patri is az öltözőből szintén vigyorgó ábrázattal.

- Ti mégis mit műveltek?! Az egyik még fel sem öltözött és úgy cseverészik itt bent a barátnőjével vagy tudom is én kijével, a másik meg két lánnyal állít ide, és nem a helyén vár! – hallottuk még csukott ajtón keresztül is a kiabálást, majd mi is kiültünk a lelátóra.

Az edzést figyelve elgondolkoztam, hogy tulajdonképpen már milyen rég nem voltam Németországban, de aztán a gondolatmenetemből kiszakított egy nem igazán kedves ábrázat, ami Mes barátnőjének irányából jött, s ettől nem is szabadultam az edzés végéig. Szinte már vártam, hogy leléphessek, mert a végére már olyannyira idegesítővé vált az a sötét aura, hogy azt hittem felemészt, ráadásul fogalmam sincs mivel érdemeltem ezt ki. Hiszen még csak nem is találkoztunk!

- Siessünk, mert komolyan ránk telepszik a sötét oldal. – húztam ki Patrit a lelátóról, de kint az épület előtt meg kellett állnunk, hiszen az egyedüli fuvarunkat Mesut jelentette.

Miközben kint vártunk rá, én csak elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen mi is ragadhatta meg a barátomat abban a másik szőkében, mert hogy én eddig semmilyen vonzó tulajdonságát nem bírtam felfedezni, az száz. Tulajdonképpen inkább ijesztő, mint hogy aranyos lenne, és azt sem bírtam felfogni, hogy miért nézett rám úgy, mintha az életére akarnék törni.

Ahogy ezeken törtem a fejem, hirtelen fel is bukkant az emlegetett szamár, s mögötte hiába jött a csapat is, Mes barátnője egyenesen felém tartott. Komolyan, már előre rettegtem, hogy ez mi a frászt akar tőlem, ráadásul eközben Patrit is letámadta Arbeola, így ő sem tudott sok segítséggel szolgálni.

- Az jutott eszembe, hogy egyébként te nem Iker barátnője voltál? – még hallottam ezt a kérdést, és tudtam, hogy ez bizony nem kis port fog kavarni, de már nem tudtam többet foglalkozni velük, ugyanis a szőke-most-megöllek-csaj megérkezett hozzám.

- Te Mesut barátja vagy, igaz? – támadt le semmi köszönés nélkül, és kicsit meghökkentem ezen a kérdésen.

- Igen, én vagyok. Probléma? – fogalmam sincs, miért vettem fel ezt a flegma stílust, de van egy sejtésem, hogy a „beszélgető partnerem” váltotta ki ezt belőlem.

- Én Olivia vagyok, a barátnője. Csak azt akartam mondani, hogy attól még, hogy ő nem lát át rajtad, én még nagyon is tudom, hogy te nem csak az egyszerű baráti posztra pályázol. De csak közlöm, jobb, ha meghúzod magad! – köpni-nyelni nem tudtam hirtelen ettől az igen kedves bemutatkozástól, csak pislogtam rá nagyokat, hogy ez miből jött le neki. Talán abból szűrte le, hogy rám pillantott vagy ötször?!

- Mondd, te mindenkinek így mutatkozol be? – húztam fel a szemöldökömet, de abban a pillanatban hirtelen Khedira jelent meg mellettem.

- Áh Olivia, Mesut még bent van, mert öhm.. páran bezárták a zuhanyzóba. Jobb, ha sietsz, és segítesz neki, addig én meg elrabolom ezt a hölgyet, mert van pár megbeszélnivalónk. Ha megbocsátasz… - azzal karon ragadva elhurcolt a helyszínről, miközben Patricia észre sem vette, hogy ott hagytam. Nos, igen, neki jelen pillanatban Arbeloával volt egy kis elintézni valója, mert a spanyol tett egy olyan kijelentést, amire Patri igencsak érzékeny volt. Főleg, hogy a közelében tartózkodott Sergio is.

- Az a csaj egy agyrém. – sóhajtotta Sami, miközben beültünk a kocsijába.

- Ismered?

- Ja. Mesut tegnap mutatta be, de ez valami pszichopata, vagy nem tudom. Szerintem üldözési mániája van, ez a lökött meg teljesen bele van zúgva. Csak tudnám, hogy találtak ezek egymásra… - csóválta a fejét, s indította a kocsit.

- Hát, azt hiszem az én segítségemmel. – hajtottam le a fejemet, és igen, már én is nagyon bántam a dolgot. Lehet, először ki kellett volna derítenem, hogy miféle lányról is van szó.

- Hogy mi?! Te nem vagy normális, Petra! Pont egy ilyen csajt? Ti ezerszer jobban mutatnátok együtt! – abban a pillanatban hirtelen ő is elhallgatott, én meg csak tágra nyílt szemekkel pislogtam rá. Ezt most komolyan gondolta? Miért akarja mindenki megnehezíteni a dolgomat, plusz Sami miért jött most ezzel, hiszen ismer már vagy ezer éve. Ő tudja a legjobban, hogy Mesuttal milyen volt a kapcsolatunk, és most, hogy újra találkoztunk semminek sem szabadna változnia. Mert ha megváltozik, ki tudja mi lesz. Igazság szerint félek, hogy elveszítem az egyik legjobb barátomat, de én abba belepusztulnék. Nem bírnám ki még egyszer nélküle…

- Felejtsd el, amit mondtam. Tulajdonképpen csak arról akartam beszélni, hogy ma elmegyünk bulizni a csapattal, és örülnék, ha te is velünk tartanál, plusz szerintem Mesut sem lenne ellenére. Tudod, mióta nem találkoztatok, elég sokszor emlegetett téged. – mosolyodott el, én pedig ismételten a lábam bámulását választottam. Vajon jó ötlet lenne-e elmenni? – Este hétre érted megyek, jó? Lena most elutazott, szóval úgy is csak egyedül mentem volna.

- Rendben. – bólintottam végül, s mikor megérkeztünk a lakásomhoz még utoljára lefixáltuk az időpontot.

Otthon megetettem Hugot, és fáradtan dőltem el a kanapén, csakhogy még akkor sem jutottam egy kis pihenéshez.

- Ugye valaki hazavitt? – vettem fel a telefont, aminek kijelzőjén Patricia neve villogott.

- Persze, ráadásul Sergio elhívott a ma esti buliba. Te is jössz? – kérdezte úgy, mintha mi sem történt volna. Ezek szerint sikerült lerendeznie a dolgokat.

- Naná, engem meg Sami invitált meg, ma legalább úgy is szabadnapunk van. De mi lett Arbeloával?

- Lerendeztem egyszerűen csak azzal, hogy szerintem rosszul emlékszik. Ramos így is hatalmas szemeket meresztett rám, Iker meg csak gyanakvóan vizslatott. Gondolom neki sem jönne túl jól, ha kitudódna az egész. Három éve vége lett pont azért, nehogy szárnyra keljenek a pletykák, hogy mi testvérek vagyunk, és így vérfertőzés meg hasonlók. Legalább így nyugodt életem volt.

- Értem. Hát az tény, hogy a média nem kímélt volna benneteket, de azért sok sikert Sergioval! – nevettem bele a telefonba annak ellenére, hogy volt néhány sejtésem afelől, hogy nem biztos, hogy jó ötlet titkolózni a védő előtt. Ha később derül ki, akkor az csak rosszabb lesz. – Na, de megyek is készülni. Majd este. Szia! – azzal bontottam a vonalat.

Khedira ígéretéhez híven megérkezett hétkor, s mikor beszálltam a kocsiba, kaptam egy elismerő mosolyt.

- Jól nézel ki. – bókolt, azzal már el is indultunk, de még így is mi lettünk az utolsó érkezők.

A társaság egy nagy asztalnál ült, Patricia pedig mosolyogva integetett nekem Sergio mellől, csakhogy egy másik személy is tartózkodott a színen, akinek nagyon nem örültem. Olivia gyilkos pillantásokat vetett felém, míg Mesut egyből felpattant és két puszival üdvözölt. Próbáltam mosolyogni, de aztán csak elmenekültem barátnőm mellé, és bekapcsolódtam az ottani társalgásba.

A kezdetekben egész jól alakult a dolog. A bajok csak akkor kezdődtek, amikor már nem kevés mennyiségű pia után Ramos és Patri eltűnt még a táncparkettről is, a fiúk pedig éppen utánpótlásért mentek, s Olivia ekkor döntött úgy, hogy ismét lecsap.

- Mit akarsz? – ittam bele unottan a poharamba, amikor áttelepedett mellém.

- Úgy vettem észre, nem igazán fogtad fel a dolgokat, amiket délután mondtam. Szóval elismétlem újra. Ha meglátom, hogy közeledni próbálsz Mesut felé, akkor neked véged van. – idegesítően magas hangja volt, de azért én is ittam már annyit, hogy ne csak szótlanul hallgassam a hülye dumáját. Sőt, egyenesen kiröhögtem.

- Én pedig elmondom neked újra, ha Mes még nem tette volna meg: mi csak barátok vagyunk. Remélem ezt még képes felfogni az agyad. – lassan, tagolva mondtam el neki a dolgokat, hátha ettől majd jobban megérti. Amúgy is, nálam tényleg alapszabály, hogy foglalt pasival nem kezdek.

- Nem érdekel, minek vallod magad! Én átlátok rajtad, szóval nagyon ajánlom, hogy szállj le a pasimról! – már épp szólásra nyitottam a számat, ezen kedves kijelentésre, amikor hirtelen Özil termett mellettem.

- Petra, gyere, táncoljunk! – azzal már el is húzott, pedig szólni akartam, hogy ez nem túl jó ötlet, mert éppen egy lassú szám kezdődött. Miért nem inkább a barátnőjével tölti az idejét?

- Láttam, összebarátkoztatok Oliviával. – húzott közelebb Mes, s táncolni kezdtünk. Na ne, ezt miből látta?!

- Hát, ja… - néztem el oldalra, ahol a másik szőke szinte felnyársalt a tekintetével, amitől újból elöntött a düh. A fenébe már ennek az üldözési mániás libának! – Mesut… - szólaltam meg halkan, a lábaimat pásztázva.

- Hm? – Mesut csak mosolygott, így én felnéztem rá. Abban a pillanatban a kukába vágtam, hogy nem kezdünk foglalt pasival, s kissé lábujjhegyre állva a lehető leglassabb módon megcsókoltam a srácot…