No rain No Rainbow - 10. fejezet

Sziasztok!
Kisebb szünet után végre itt vagyok, felszabadultan, érettségi gondja nélkül! Szóval hoztam is az új részt!^^ Remélem, tetszeni fog, és azok, akik többet szeretnének Alvaroból vagy Sergioból esetleg, legyenek türelemmel. Nem sokára nekik is lesz még szerepük bőven, csak jelenleg ezen a szálon akarok még néhány dolgot. De aztán jönnek a többiek is!

Puszi és jó olvasást! <3


- Nocsak… Sziasztok!

- Helló? – köszönt Mesut felvont szemöldökkel, mert nem igazán ismerte az asztal mellett álló két lányt, akiket ez úgy tűnt, nem is zavar nagyon. Vagyis, ahogy jobban megnézte, rájött, hogy az egyiket ismeri arról a bizonyos bulizós estéről. Talán Leilának hívhatták.

- Hali! – biccentett Charo, és próbált egy mosolyt erőltetni magára. Nem arról volt szó, hogy utálja a barátnőit, csupán nem éppen örült annak, hogy épp most futott össze velük. Mert nagyon jól tudta, hogy Alicia és Leila nem olyanok, mint ő. A két lány bármiféle biztos dolog nélkül képesek voltak nekiállni a kombinálásnak, és ezzel, hogy Chart Mesuttal együtt látják, hatalmas lavinát képesek lezúdítani. Pont ezért volt kellemetlen a dolog. Így ugyanis akár a szülei fülébe is eljuthatna, hogy amíg Fabián a kórházban fekszik, addig ő egy másik sráccal találkozgat. Bár ugyan semmi sincsen kettejük között (azt az egy estét semmisnek lehet nevezni), ez mégiscsak okozhat kellemetlen gondokat.

- Mi újság? Nem gond, ha leülünk? – Csicseregte Leila, azzal már oda is húzott magának egy széket, és rápillantott Aliciára is, hogy ugyanerre ösztönözze. A másik lány is ugyanígy tett, majd miután helyet foglaltak a megilletődött „pár” mellett, Leila egy hatalmas mosolyt villantott Charora, de közben olyan pillantást vetett rá, amiből Char könnyen leszűrhette, hogy mit gondol. Szegény Mesut meg sem tudott szólalni, így csak beleivott az italába, és érdeklődve figyelte az eseményeket.

- Megvagyunk – közölte Morata tömören, amolyan „jó lenne, ha békén hagynátok” stílusban.

- Az jó. De mit csináltok itt? Randiztok? – Alicia ártatlanul pislogott, majd kicsit oldalra nézett Özilre, ám Leila már nem volt ennyire tapintatos. Konkrétan farkasszemet nézett a fiúval, aki csak a szívószálon keresztül iszogatta az üdítőjét. Nem ijedt meg, nem kapta el a tekintetét, csak magában mosolygott a szituáción. Mondjuk őt nem zavarta volna az sem, ha valóban randiztak volna. Be kellett ismernie magának, hogy Charo egyáltalán nem az a jégkirálynő fajta, csupán csak a befolyásoló tényezők miatt viselkedik úgy, ahogy. És ahogy egyre jobban megismerte, egyre inkább érezte, hogy egyáltalán nem közömbös neki a lány.

- Kérlek. Csupán csak nekem kell vigyáznom Lilyre, és Mesuttal összefutottunk a játszótérnél. Aztán meghívott minket ide, mivel Lily innivalót szeretett volna – mesélte Charo, s kivételesen a barátnőivel szemben is ugyanazt a hűvös stílust vette fel, mint az elején Messel. De titokban persze büszke volt a focistára, hogy nem futott el azonnal a két lány érkezésekor, főleg nem akkor, amikor feljött ez a randizós téma.

- Aha. Értem. Fabiánnal mi újság? – folytatta tovább a beszélgetést Alicia, noha már ő is észrevette, hogy nem éppen szívélyes örömmel fogadják őket. De az igazság az volt, hogy Charo két barátnőjének a csőrét az is bökte, hogy miért nem emlegette Char nekik ezt a dolgot. Hiszen Leila már Mesuték bulizásának is a szemtanúja volt, amikor is a két fiatal a táncparketten igencsak közel állt ahhoz, hogy egymást közelebbről is megismerjék… Szóval ő sejtett valamit a háttérben.

- Nincs változás az állapotában. Nem tudni, mikor ébred fel, vagy hogy egyáltalán felébred-e valaha… - meredt maga elé Charo, és kicsit elfogta a lelkiismeret-furdalás. Amíg ő itt élvezi Özil társaságát nem egészen baráti szinten, addig a barátja a kórházban fekszik kómában. Ez pedig nem jó érzéssel töltötte el, és úgy érezte, elárulta Fabiánt.

- Mikor mész meglátogatni? Állítólag ilyenkor minél több időt kell vele tölteni, és akkor nagyobb az esélye a gyógyulásnak. – Char nyelt egyet, majd barátnőire nézett. Tekintetében tehetetlenség, düh és szomorúság keveredett egymással. A lányok egyből megértették a helyzetét, így Alicia azonnal felpattant.

- Gyere ki velem egy kicsit! – azzal karon ragadta Charot, és már ott sem voltak. Leila ismét komoran Özilre nézett. A játékos nem zavartatta magát, tartotta a szemkontaktust, mialatt Lily a helyén ült, és nem egészen értette a helyzetet.

- Kimentek, most már beszélhetsz végre.

- Sajnálom, nem érteni spanyol – rázta a fejét a török-német komoly ábrázattal.

- Ne szórakozz! – förmedt rá Leila, mire Mes letette az asztalra a poharát, és kérdő tekintettel Charo barátnőjére nézett. – Szerintem tudod nagyon jól, mi a helyzet Charral és Fabiánnal. Nagyon remélem, hogy nem azon ügyködsz, hogy elcsavard Charo fejét, mert akkor csúnyán meg fogod bánni. Komolyan. Remélhetőleg Fab nem sokára felébred, és akkor minden mehet úgy, ahogy előtte volt. Megértetted? – kérdezte fenyegető hangnemben Leila, de ennek az ellenséges viselkedésnek egy oka volt: féltette a barátnőjét, nehogy megsérüljön. Mert ismerte már annyira, hogy tudja, Char nem olyan kemény, mint amilyennek mutatja magát, és egy ilyen eset tönkre tudná tenni lelkileg teljesen. Ezt pedig, mint legjobb barátnője, Leila nem hagyhatta.

- Eszemben sincs ilyet tenni. Meg elárulok neked valamit: ehhez két ember kell. Arról én nem tehetek majd, ha esetleg Charo azt mondja, Fabián iránt már nem azt érzi, mint régen – magyarázta Özil.

- De miért következne be, ha nem hajtasz rá?! Csak figyelmeztetlek, hogy nagyon veszélyes dolgot művelsz. Ha így folytatod, teljesen kikészíted. Már most látszik rajta, hogy egyáltalán nincs rendben!

- Soha nem akarnám kikészíteni.

- Akkor mit akarsz tőle? He? Belezúgtál, vagy mi a bánat?! – Leila kezdett kiakadni, mert Mesut nem hódolt be neki, ahogyan azt várta volna. Ráadásul nem is azokat a válaszokat adta, amiket Leila hallani akart.

Mesut egy pillanatra elgondolkodott, majd kimondta azt, ami pár napja végérvényesen is megfogalmazódott benne:

- Azt hiszem igen.

Eközben Alicia jóval arrébb rángatta Charot, ahol aztán leültette egy padra, és összefont karokkal megállt előtte.

- Halljam! – utasította, mire a lány kissé értetlenül nézett.

- De mit?

- Azt, hogy mi van veled! Meg azzal a bent ülő focistával. Mert nekem be ne add, hogy csupán baráti szándékból ücsörögtök ti egymás társaságában, mert nagyon nem úgy tűnsz. – Char beleharapott az alsó ajkába, és próbált elgondolkozni barátnője szavain. Aztán csak megrázta a fejét.

- Pedig nekem semmi egyéb szándékom nincs, elhiheted. Soha nem akarnám megbántani Fabiánt, és soha nem hagynám el. Főleg így nem.

- Akkor mégis mi ez az egész Özillel? – tette csípőre a kezét Alicia.

- Nem tudom… egyszerűen csak… nem tudom, na! Én tényleg próbáltam magam távol tartani tőle, minden erőmmel azon voltam, hogy utáljon, hogy ne történhessen semmi, de nem megy. Ő nem adta fel, hiába viselkedtem vele úgy, mint egy ronggyal – fakadt ki a középső Morata. Alicia csak állt, és elgondolkodva hallgatta barátnőjét.

- A sínek között táncolsz. Piros jelzésnél…

- Tisztában vagyok vele.

- Csak nem akarjuk, hogy megsérülj. Hiába takargatod, előttünk nem titok, hogy milyen vagy. Lehet, hogy mással képes vagy elhitetni, hogy téged nem lehet megsebezni, de velünk nem. Pár hónapja is mennyire ki voltál, mikor összevesztetek Fabiánnal… - Alicia pontosan tudta, mivel tudja most elgondolkoztatni Charot, csakhogy ő nem volt tisztában azzal, amivel Char igen. Hogy amikor az a veszekedés történt Fabiánnal, Charo megismerte Mesutot, és majdnem meg is csókolta. Azután kibékült a barátjával, s onnantól kezdve próbálta meg távol tartani magát a focistától. Mert többé nem tudott felhőtlenül Fabiánra nézni, viszont a török-német folyamatosan ott motoszkált a fejében.

- Jó-jó. Tudok vigyázni magamra… - intette le Charo, de abban a pillanatban Mesut caplatott oda hozzájuk Lilyvel és a kutya pórázával a kezében.

- Figyelj. Vigyük haza Lilyt, aztán pedig eljössz velem valahova – Mes egy laza pillantással lerendezte Alicia meghökkenését, míg Leila úgy loholt a focista után. A két barátnő non-verbálisan megbeszélte, hogy ez így nem az az eredmény, amit ők el akartak érni, de nem tudtak mit tenni.

- Mi?! Veled? Kizárt!

- Ha kéreted magad, a csomagtartóban fogsz utazni. Gyere már! Nem halsz bele! – fűzte Mes Chart, aki végül egy színpadias sóhajkíséretében megadta magát.

- Ha véletlenül meghalok közben, esküszöm, hogy visszajárok kísérteni téged a pokolból! – fenyegetőzött Charo, de Özil félvállról vette ezt a mondatot.

- Legalább akkor foglalkozni fogsz velem.

- Haha. Marha vicces – forgatta a szemeit a lány, majd felállt a padról, és barátnői felé fordult. – Kösz, hogy vigyázni akartok rám, de ne aggódjatok, tudom kezelni a helyzetet – kacsintott rájuk, azzal pedig megölelte őket, és elment Mesuttal meg Lilyvel. Alicia csak kérdőn nézett Leilára.

- Te mégis mi a frászt műveltél?!

- Hát… kérdőre vontam, hogy mit akar, mire rájött, hogy belezúgott Charoba. Én próbáltam lebeszélni, hogy ez nyilván nem jó ötlet, hiszen alig ismeri meg ilyenek, és erre föl támadt az a szuper ötlete, hogy akkor elviszi valahova. Azt hittem eldobom az agyam – mesélte Leila a fejét fogva. – Remélem, nem lesz rossz vége ennek…

- Nem tudunk mit csinálni, ráadásul Charo sem túl visszautasító. Szóval szerintem hagynunk kéne őket – vonta meg a vállát Alicia is. Ebben egyetértettek. Hagyniuk kellett őket, hogy a dolgok maguktól alakulhassanak. Az élet majd eldönti, mi lesz a sorsuk.

- Hová is megyünk? – érdeklődött Charo Mesut kocsijában ülve, miután lepasszolták Lilyt Alvaronak. Szegény srác épp el akart menni otthonról, de ehelyett megkapta a kislányt, bónuszként pedig a kutya is járt hozzá. Mondhatni nem örült neki igazán.

- A nagy piros hegyhez!

- Mi?! – értetlenkedett Charo.

- Ne már, hogy nem szoktad nézni a Dóra a felfedezőt… - erre a kijelentésre a lánynak még nagyobbak lettek a szemei, majd elröhögte magát.

- Mert ezek szerint te igen! A rózsaszín esernyő után már igazán nem csodálkozhatok.

- Őőő hagyjuk. Nem is. Amúgy én a Parque Zoológico-ra gondoltam – vonta meg a vállát Mes.

- Te most komolyan egy állatkertbe akarsz vinni?! Különben is, már háromnegyed hat van, nem sokára bezár.

- Szerintem az állatkert tök jó dolog. Mikor voltál utoljára? Kilenckor zár – vágott vissza Mesut azonnal, de Char továbbra is csak húzta a száját.

- Tizenkét éves koromban… - jelentett ki, de azért magában elkönyvelte, hogy nem lesz olyan rossz ez. Hiszen tényleg régen volt az állatkertben, az állatokat pedig mindig is imádta. Régen például állatorvos akart lenni, csak aztán nagyon hamar rájött, hogy az ehhez szükséges kémia nem az ő szakterülete. Így ez a terv füstbe ment.

- Na, látod! Jó lesz ez – bólogatott Mesut hevesen, majd egy mosolyt villantott a lányra.

Char szíve hirtelen megdobbant, és próbálta leplezni zavarát, hogy kifele kezdett el bámulni az ablakon. Azt hajtogatta magában, hogy ezt nem lenne szabad. Ez árulás. 

Vélemények (10.fejezet):
	Nagyon jó.
	Jó.
	Pff.
pollcode.com free polls

No Rain No Rainbow - 9. fejezet

Bocsánatot szeretnék kérni! Tudom, hétfőre ígértem a részt, és tényleg megnyitottam minden nap a fájlt, de egyszerűen képtelen voltam írni! Ne haragudjatok, a legközelebbivel igyekszem időben jönni, bár a szóbeli érettségi miatt nem ígérhetek semmit előre. Úgy sem tudnám betartani. :S

- Mi az ott a sarokban??? – sikított fel Charo, miután Sergioék elmentek. Mesut majdnem szívrohamot kapott, mert azt hitte, valami állatról van szó, de mikor abba az irányba nézett, ahova Char, csak a fejét fogta.

- Az… izé… hát múltkor nagyon esett az eső, és hát nem volt esernyőnk, a kocsival meg jóval arrébb álltunk… - hebegte Mes a rózsaszín esernyőre meredve.

- Szóval loptál ezért egy rózsaszín, egeres esernyőt… - Charo szemei elkezdtek könnyezni a visszafojtott nevetéstől, de amikor Özil megrántotta a vállát, kitört belőle a röhögés, és szinte összeesett.

- Jó, hát nem kellett senkinek. Nekünk meg pont jól jött – magyarázkodott a focista, de a lányt ezzel sem tudta meghatni. Charo csak nevetett, és nem tudta elképzelni, hogy akkor miért nem dobta ki az ernyőt Mes.

Ezek után a srác unottan várta, hogy az idősebbik Morata kiszórakozza magát, ami meg is történt három perc után. Ekkor a lány a szemeit törölgetve elkomolyodott, majd a rájuk telepedő csendet nem bírva megszólalt.

- Szóval Sarah lesz Sergio barátnője… - bólogatott, miután leült a kanapéra. Közben Balboa felpattant hozzá, és a másik kutyával ellentétben ő barátságosan a lány ölébe ült.

- Úgy tűnik – vonta meg a vállát Mesut, majd elkezdett összepakolni, mert enyhén szólva rumli volt ott nála. A kutyák minden egyes kajamaradékot széthordtak, amit csak lehetett, és égett a feje, hogy Sarah-nak így kellett látnia a lakását. Bár talán nem fog olyan gyakran átjönni azért.

- Várj, segítek – kelt fel Charo a kanapéról, így a kutya kénytelen volt leugrani az öléből, majd a lány letérdelt a szőnyegre. Elkezdte felszedegetni a nagyobb chips darabokat, és ahogy ott mászott négykézláb a földön, keze hirtelen összeütközött Mesutéval. Felnézett, Mes pedig szintén ráemelte a tekintetét. Pillantásuk egybeolvadt, és a hirtelen rájuk telepedő csendben Char szinte hallotta az egyre gyorsuló szívverését, bár nem értette mire fel kezdett el emelkedni a pulzusa. Csak nyelt egyet, és ott motoszkált a fejében valami zavaró, valami, amiről hallani sem akart, így gyorsan elkapta a tekintetét, és inkább felállt.

- Azt hiszem, nekem mennem kell – vakarta meg a tarkóját, majd sietősen elindult a kijárat felé összeszedve a cuccait. Próbálta takargatni, mennyire elvörösödött az iménti jelenet után.

- Ahogy gondolod – pislogott Özil, aki szintén nem értette a saját maga által produkált reakciót. Egyáltalán nem haragudott a lányra. Sőt. Ahogy ott voltak egymás szemeiben elmerülve, Mesnek az a kósza gondolat kúszott a fejébe, hogy Charo mennyivel aranyosabb ilyenkor, és milyen jól csókolt azon az estén. De aztán megrázta a fejét, és hamar feltápászkodott, hogy kikísérhesse Chart.

- Hát, akkor majd valamikor találkozunk – hebegte a lány, mert nem teljesen érezte jól magát. Nem, semmi rosszullét vagy hasonló, csupán a magában folytatott harc készítette ki. Viaskodott magával, hiszen amíg a jelenlegi erősebbik fele tiltakozott mindenféle kontakt ellen, amit Mesuttal létesíthet, addig a másik énje folyton azt súgta neki, hogy hagyja a fenébe Fabiánt, ez az egész így sokkal érdekesebb. De szerencsére vagy nem szerencsére a második fele még alul maradt a harcban. A kérdés csupán csak annyi volt, hogy ez meddig marad így.

- Ja. Majd valamikor – zárta rövidre az elköszönést Mesut is, majd Charo beült a kocsiba, és elhajtott. A német focista még egy darabig állt az ajtóban nézve az autó hűlt helyét, s kezdett rájönni egy nagyon fontos dologra. Ami mindent megváltoztathatott.

- Hé Charo, el tudnál dobni edzésre? Szervizben van a kocsim – sétált Alvaro kopogás nélkül nővére szobájába. Char éppen akkor rakta le a telefonját, majd kérdőn nézett a fiatalabbik Moratara.

- Majd ha megtanulsz kopogni húsz év után – közölte egyszerűen, majd kezébe vette a mellette fekvő könyvet, és elkezdte olvasni. Alvaro csak a szemét forgatta, majd kopogott egyet az ajtón.

- Jó, kopogtam, szóval?

- Úgy is vigyáznom kell Lily-re. Szóval azt hiszem, kedves testvér leszek ma – emelte fel a tekintetét a plafonra, mire öccse elröhögte magát. – Röhögj csak… Aztán majd mész gyalog!

- Ó nővérkém, annyira nagylelkű vagy, hogy azt el sem lehet mondani – vigyorgott Alvaro, majd gyorsan kifordult, még mielőtt nővére visszavonhatta volna az ajánlatot.

Lily Charo és Alvaro nővérének a lánya volt, és a két kisebbik Morata gyakran vállalta be, hogy vigyáz rá, ha éppen úgy adódik. Ezúttal Charék nővére banki ügyeket intézett, ahova nem akarta magával cipelni a négyéves kislányt.

Pár órával később Alvaroék elindultak, aztán összeszedték Lilyt meg közben rájuk lett sózva a nővérük kutyája is. Így vitte ki Charo az öccsét edzésre, akinek most kivételesen a Castillával kellett edzenie, nem az első csapattal.

- A kutya! – kiáltotta Char, mikor Alvaro kiszállt az autóból, ugyanis Fuerte ugrott a fiatalabbik Morata után, aki szerencsére időben kapcsolt. Gyorsan felkapta a kutyust mielőtt az még elfuthatott volna, és a kocsiból kiszálló Charo kezébe nyomta.

- Tőlem elszökhet, de csak amikor nem nálunk van – sóhajtotta Alvaro, majd abban a pillanatban valaki viccesen ráütött a hátára.

- Hali, Kölyök! – a fiú megfordult, és a „nagyok” edzéséről jövő Marceloval találta szemben magát.

- Helló! – köszönt ő is vigyorogva, majd lepacsiztak a szokásos koreográfiát előadva. Charo csak elképedve meredt rájuk, majd megrázta a fejét.

- Azt hiszem, jobban járok, ha megyek. A végén még Lily azt hinné, elhoztam az oviba – fintorgott, majd bepakolta Fuertét az autóba, és ő maga is beült.

- Köszi a kérdést, majd Nachoval hazadobatom magam! – integetett neki az öccse, de ő csak egy „bájos” mosoly kíséretében biccentett neki, és a játszótér felé vette az irányt. Tudta, hogy az az egyetlen hely, ahol Lily huzamosabb ideig is el tud lenni úgy, hogy nem kell egyfolytában az épségére vigyázni, ő meg addig le tud ülni egy padra a kutyával.

- Menj szépen játszani, én itt leszek – mosolygott rá a kislányra, aki széles vigyorral az arcán el is futott a csúszda felé. Charo vett egy mély levegőt, majd kifújta. Már másfél hete nem látta Mesutot azután a kocsis incidens után, és kezdtek lenyugodni az érzései. Fabiánt is nap mint nap meglátogatta, így minden visszaállt a régi kerékvágásba. Legalábbis próbálta ezt elhitetni magával, de a mostanában történt dolgok olyan folyamatokat indítottak be, amik visszafordíthatatlanok voltak. Pont ilyen volt az is, hogy Char akaratlanul is vágyott arra, hogy találkozhasson a német sráccal. Hogy minden egyes nap sikerült beúsznia az elméjébe, még ha minden erejével azon volt, hogy kiszorítsa onnan. De úgy tűnt, ezúttal alul marad a józanész.

Már éppen nyúlt volna a táskája után, hogy rágyújtson egy cigarettára, amikor észbekapott. Az egyik ok, hogy nem tette meg, az az volt, hogy egy játszótér közelében talán ez mégsem lett volna szerencsés, a másik pedig, hogy eszébe jutottak Mes szavai. Hogy nem szép, ha egy lány bagózik és ebből később még baja lehet. Így csak leejtette az ölébe a kezét, és nézelődött tovább.

- Charo! – futott oda hozzá Lily.

- Na, mi a baj?

- Szomjas vagyok! – közölte a kislány, mire Char bólintott egyet és elkezdett összeszedelőzködni.

- Gyere, veszünk neked innivalót. – Erre Lily olyannyira belelkesült, hogy megfordulva futni kezdett pont az ellenkező irányba, de mielőtt még Charo bármit is szólhatott volna, a lány belefutott valakibe.

- Bocsánat! – nézett fel megszeppenve.

- Nyugi, semmi gond – hajolt le hozzá az áldozat.

- Lily, mondtam, hogy nem állunk szóba idegenekkel! – intette meg az idősebb Morata az unokahúgát, mire Lily visszaszaladt hozzá.

- Hé, én mióta számítok idegennek? – tárta szét a karját Mesut, ugyanis ő volt az, akibe a kislány teljes erőből beleszaladt.

- Amióta még soha nem találkoztál Lilyvel – vonta meg a vállát Charo. Eközben Fuerte kiszagolta Mes nadrágján a másik két fiú kutya szagát, így folyamatosan felugrált a focistára.

- Neked van egy lányod? – vonta fel a szemöldökét furcsán Mesut, mert erre nem igazán számított. Char még sohasem említette ezt neki, így most teljes sokként érte.

- Miért? Ez talán baj? Vagy változtat valamin? – kérdezte kihívóan Charo, Mes pedig úgy érezte, megfordul vele a világ. Ha ez így van… akkor a dolgok teljesen más irányt vesznek.

- Hát… izé… nem. Csak miért nem mondtad? – hebegte a német.

- Talán mert nincsen gyerekem – nevetett fel a lány, jót szórakozva a focista ábrázatán. Élvezte, hogy ilyen könnyen rá tudja szedni a srácot. Viccesnek találta a naivitását.

- De… akkor… most mi van?! – értetlenkedett Mesut, mert teljes mértékben elvesztette az esemény fonalát. Pedig nem hülyegyerek ő, de Charonak sikerült eléggé megkavarnia ahhoz, hogy már végképp ne tudja, mi a helyzet.

- Lily a nővérem lánya. Amíg neki valami dolga van, én vigyázok a kisasszonyra – guggolt le a kislányhoz Charo, Mes feje fölött pedig kigyulladt a lámpa. – De egyébként utálom a gyerekeket – mosolyodott el Char, és ezt olyan természetes bájjal közölte, hogy Özilnek szinte le sem esett, hogy milyen drasztikus kijelentést tett a lány.

- Értem – bólintott a srác, majd intett a fejével. – Ha jól hallottam innivalóért indultatok, szóval meghívhatlak titeket valamire? – dugta zsebre a kezét.

- Azt hiszem, elfogadjuk, köszi – mosolygott rá Char, majd elindultak a közelben lévő kávézóhoz, ahonnét szerencsére a kutyát sem nézték ki.

- Egyébként miért nem szereted a gyerekeket? – érdeklődött Mesut, miután rendeltek maguknak. Kivételesen még egy csipkelődés sem hagyta el a szájukat.

- Szimplán nem jövök ki jól velük. Nem értjük meg egymást, így inkább távol tartom magam tőlük. Az egyedüli, akit el tudok viselni, az Lily.

- De miért? – faggatózott Mes, mintha csak kiélvezte volna, hogy kivételesen nem őt faggatják a riporterek, hanem ő kérdezősködhet.

- Nem tudom. Talán mert ő a nővérem lánya – vonta meg a vállát Charo.

- És mi lenne, ha megpróbálnál ugyanígy tekinteni a többi gyerekre is? Tudod, ez nem normális, hogy így viszonyulsz ehhez a témához.

- Most fejezd be, kérlek! Tudom, mit csinálok, oké? És most nem akarok leállni veszekedni veled – hallgattatta el Özilt a lány, aki egyből befogta a száját. Az utóbbi időben rájött ugyanis, hogy Charoval nem érdemes leállni veszekedni, főleg, ha barátságos viszonyt akarna kialakítani vele.

- Oké, oké. Csak megjegyeztem – emelte fel a német a kezeit, de abban a pillanatban valaki az asztaluk mellett termett.

- Nocsak… Sziasztok! – Mindketten felnéztek a hangra, hiszen Charnak nagyon is ismerős volt, de ezúttal nem egy kedves szempár meredt rá, hanem egy nagyon is számonkérő, rosszalló tekintet…

Vélemények (9.fejezet):
	Nagyon jó.
	Jó.
	Pff.
pollcode.com free polls