No rain No Rainbow - 10. fejezet

Sziasztok!
Kisebb szünet után végre itt vagyok, felszabadultan, érettségi gondja nélkül! Szóval hoztam is az új részt!^^ Remélem, tetszeni fog, és azok, akik többet szeretnének Alvaroból vagy Sergioból esetleg, legyenek türelemmel. Nem sokára nekik is lesz még szerepük bőven, csak jelenleg ezen a szálon akarok még néhány dolgot. De aztán jönnek a többiek is!

Puszi és jó olvasást! <3


- Nocsak… Sziasztok!

- Helló? – köszönt Mesut felvont szemöldökkel, mert nem igazán ismerte az asztal mellett álló két lányt, akiket ez úgy tűnt, nem is zavar nagyon. Vagyis, ahogy jobban megnézte, rájött, hogy az egyiket ismeri arról a bizonyos bulizós estéről. Talán Leilának hívhatták.

- Hali! – biccentett Charo, és próbált egy mosolyt erőltetni magára. Nem arról volt szó, hogy utálja a barátnőit, csupán nem éppen örült annak, hogy épp most futott össze velük. Mert nagyon jól tudta, hogy Alicia és Leila nem olyanok, mint ő. A két lány bármiféle biztos dolog nélkül képesek voltak nekiállni a kombinálásnak, és ezzel, hogy Chart Mesuttal együtt látják, hatalmas lavinát képesek lezúdítani. Pont ezért volt kellemetlen a dolog. Így ugyanis akár a szülei fülébe is eljuthatna, hogy amíg Fabián a kórházban fekszik, addig ő egy másik sráccal találkozgat. Bár ugyan semmi sincsen kettejük között (azt az egy estét semmisnek lehet nevezni), ez mégiscsak okozhat kellemetlen gondokat.

- Mi újság? Nem gond, ha leülünk? – Csicseregte Leila, azzal már oda is húzott magának egy széket, és rápillantott Aliciára is, hogy ugyanerre ösztönözze. A másik lány is ugyanígy tett, majd miután helyet foglaltak a megilletődött „pár” mellett, Leila egy hatalmas mosolyt villantott Charora, de közben olyan pillantást vetett rá, amiből Char könnyen leszűrhette, hogy mit gondol. Szegény Mesut meg sem tudott szólalni, így csak beleivott az italába, és érdeklődve figyelte az eseményeket.

- Megvagyunk – közölte Morata tömören, amolyan „jó lenne, ha békén hagynátok” stílusban.

- Az jó. De mit csináltok itt? Randiztok? – Alicia ártatlanul pislogott, majd kicsit oldalra nézett Özilre, ám Leila már nem volt ennyire tapintatos. Konkrétan farkasszemet nézett a fiúval, aki csak a szívószálon keresztül iszogatta az üdítőjét. Nem ijedt meg, nem kapta el a tekintetét, csak magában mosolygott a szituáción. Mondjuk őt nem zavarta volna az sem, ha valóban randiztak volna. Be kellett ismernie magának, hogy Charo egyáltalán nem az a jégkirálynő fajta, csupán csak a befolyásoló tényezők miatt viselkedik úgy, ahogy. És ahogy egyre jobban megismerte, egyre inkább érezte, hogy egyáltalán nem közömbös neki a lány.

- Kérlek. Csupán csak nekem kell vigyáznom Lilyre, és Mesuttal összefutottunk a játszótérnél. Aztán meghívott minket ide, mivel Lily innivalót szeretett volna – mesélte Charo, s kivételesen a barátnőivel szemben is ugyanazt a hűvös stílust vette fel, mint az elején Messel. De titokban persze büszke volt a focistára, hogy nem futott el azonnal a két lány érkezésekor, főleg nem akkor, amikor feljött ez a randizós téma.

- Aha. Értem. Fabiánnal mi újság? – folytatta tovább a beszélgetést Alicia, noha már ő is észrevette, hogy nem éppen szívélyes örömmel fogadják őket. De az igazság az volt, hogy Charo két barátnőjének a csőrét az is bökte, hogy miért nem emlegette Char nekik ezt a dolgot. Hiszen Leila már Mesuték bulizásának is a szemtanúja volt, amikor is a két fiatal a táncparketten igencsak közel állt ahhoz, hogy egymást közelebbről is megismerjék… Szóval ő sejtett valamit a háttérben.

- Nincs változás az állapotában. Nem tudni, mikor ébred fel, vagy hogy egyáltalán felébred-e valaha… - meredt maga elé Charo, és kicsit elfogta a lelkiismeret-furdalás. Amíg ő itt élvezi Özil társaságát nem egészen baráti szinten, addig a barátja a kórházban fekszik kómában. Ez pedig nem jó érzéssel töltötte el, és úgy érezte, elárulta Fabiánt.

- Mikor mész meglátogatni? Állítólag ilyenkor minél több időt kell vele tölteni, és akkor nagyobb az esélye a gyógyulásnak. – Char nyelt egyet, majd barátnőire nézett. Tekintetében tehetetlenség, düh és szomorúság keveredett egymással. A lányok egyből megértették a helyzetét, így Alicia azonnal felpattant.

- Gyere ki velem egy kicsit! – azzal karon ragadta Charot, és már ott sem voltak. Leila ismét komoran Özilre nézett. A játékos nem zavartatta magát, tartotta a szemkontaktust, mialatt Lily a helyén ült, és nem egészen értette a helyzetet.

- Kimentek, most már beszélhetsz végre.

- Sajnálom, nem érteni spanyol – rázta a fejét a török-német komoly ábrázattal.

- Ne szórakozz! – förmedt rá Leila, mire Mes letette az asztalra a poharát, és kérdő tekintettel Charo barátnőjére nézett. – Szerintem tudod nagyon jól, mi a helyzet Charral és Fabiánnal. Nagyon remélem, hogy nem azon ügyködsz, hogy elcsavard Charo fejét, mert akkor csúnyán meg fogod bánni. Komolyan. Remélhetőleg Fab nem sokára felébred, és akkor minden mehet úgy, ahogy előtte volt. Megértetted? – kérdezte fenyegető hangnemben Leila, de ennek az ellenséges viselkedésnek egy oka volt: féltette a barátnőjét, nehogy megsérüljön. Mert ismerte már annyira, hogy tudja, Char nem olyan kemény, mint amilyennek mutatja magát, és egy ilyen eset tönkre tudná tenni lelkileg teljesen. Ezt pedig, mint legjobb barátnője, Leila nem hagyhatta.

- Eszemben sincs ilyet tenni. Meg elárulok neked valamit: ehhez két ember kell. Arról én nem tehetek majd, ha esetleg Charo azt mondja, Fabián iránt már nem azt érzi, mint régen – magyarázta Özil.

- De miért következne be, ha nem hajtasz rá?! Csak figyelmeztetlek, hogy nagyon veszélyes dolgot művelsz. Ha így folytatod, teljesen kikészíted. Már most látszik rajta, hogy egyáltalán nincs rendben!

- Soha nem akarnám kikészíteni.

- Akkor mit akarsz tőle? He? Belezúgtál, vagy mi a bánat?! – Leila kezdett kiakadni, mert Mesut nem hódolt be neki, ahogyan azt várta volna. Ráadásul nem is azokat a válaszokat adta, amiket Leila hallani akart.

Mesut egy pillanatra elgondolkodott, majd kimondta azt, ami pár napja végérvényesen is megfogalmazódott benne:

- Azt hiszem igen.

Eközben Alicia jóval arrébb rángatta Charot, ahol aztán leültette egy padra, és összefont karokkal megállt előtte.

- Halljam! – utasította, mire a lány kissé értetlenül nézett.

- De mit?

- Azt, hogy mi van veled! Meg azzal a bent ülő focistával. Mert nekem be ne add, hogy csupán baráti szándékból ücsörögtök ti egymás társaságában, mert nagyon nem úgy tűnsz. – Char beleharapott az alsó ajkába, és próbált elgondolkozni barátnője szavain. Aztán csak megrázta a fejét.

- Pedig nekem semmi egyéb szándékom nincs, elhiheted. Soha nem akarnám megbántani Fabiánt, és soha nem hagynám el. Főleg így nem.

- Akkor mégis mi ez az egész Özillel? – tette csípőre a kezét Alicia.

- Nem tudom… egyszerűen csak… nem tudom, na! Én tényleg próbáltam magam távol tartani tőle, minden erőmmel azon voltam, hogy utáljon, hogy ne történhessen semmi, de nem megy. Ő nem adta fel, hiába viselkedtem vele úgy, mint egy ronggyal – fakadt ki a középső Morata. Alicia csak állt, és elgondolkodva hallgatta barátnőjét.

- A sínek között táncolsz. Piros jelzésnél…

- Tisztában vagyok vele.

- Csak nem akarjuk, hogy megsérülj. Hiába takargatod, előttünk nem titok, hogy milyen vagy. Lehet, hogy mással képes vagy elhitetni, hogy téged nem lehet megsebezni, de velünk nem. Pár hónapja is mennyire ki voltál, mikor összevesztetek Fabiánnal… - Alicia pontosan tudta, mivel tudja most elgondolkoztatni Charot, csakhogy ő nem volt tisztában azzal, amivel Char igen. Hogy amikor az a veszekedés történt Fabiánnal, Charo megismerte Mesutot, és majdnem meg is csókolta. Azután kibékült a barátjával, s onnantól kezdve próbálta meg távol tartani magát a focistától. Mert többé nem tudott felhőtlenül Fabiánra nézni, viszont a török-német folyamatosan ott motoszkált a fejében.

- Jó-jó. Tudok vigyázni magamra… - intette le Charo, de abban a pillanatban Mesut caplatott oda hozzájuk Lilyvel és a kutya pórázával a kezében.

- Figyelj. Vigyük haza Lilyt, aztán pedig eljössz velem valahova – Mes egy laza pillantással lerendezte Alicia meghökkenését, míg Leila úgy loholt a focista után. A két barátnő non-verbálisan megbeszélte, hogy ez így nem az az eredmény, amit ők el akartak érni, de nem tudtak mit tenni.

- Mi?! Veled? Kizárt!

- Ha kéreted magad, a csomagtartóban fogsz utazni. Gyere már! Nem halsz bele! – fűzte Mes Chart, aki végül egy színpadias sóhajkíséretében megadta magát.

- Ha véletlenül meghalok közben, esküszöm, hogy visszajárok kísérteni téged a pokolból! – fenyegetőzött Charo, de Özil félvállról vette ezt a mondatot.

- Legalább akkor foglalkozni fogsz velem.

- Haha. Marha vicces – forgatta a szemeit a lány, majd felállt a padról, és barátnői felé fordult. – Kösz, hogy vigyázni akartok rám, de ne aggódjatok, tudom kezelni a helyzetet – kacsintott rájuk, azzal pedig megölelte őket, és elment Mesuttal meg Lilyvel. Alicia csak kérdőn nézett Leilára.

- Te mégis mi a frászt műveltél?!

- Hát… kérdőre vontam, hogy mit akar, mire rájött, hogy belezúgott Charoba. Én próbáltam lebeszélni, hogy ez nyilván nem jó ötlet, hiszen alig ismeri meg ilyenek, és erre föl támadt az a szuper ötlete, hogy akkor elviszi valahova. Azt hittem eldobom az agyam – mesélte Leila a fejét fogva. – Remélem, nem lesz rossz vége ennek…

- Nem tudunk mit csinálni, ráadásul Charo sem túl visszautasító. Szóval szerintem hagynunk kéne őket – vonta meg a vállát Alicia is. Ebben egyetértettek. Hagyniuk kellett őket, hogy a dolgok maguktól alakulhassanak. Az élet majd eldönti, mi lesz a sorsuk.

- Hová is megyünk? – érdeklődött Charo Mesut kocsijában ülve, miután lepasszolták Lilyt Alvaronak. Szegény srác épp el akart menni otthonról, de ehelyett megkapta a kislányt, bónuszként pedig a kutya is járt hozzá. Mondhatni nem örült neki igazán.

- A nagy piros hegyhez!

- Mi?! – értetlenkedett Charo.

- Ne már, hogy nem szoktad nézni a Dóra a felfedezőt… - erre a kijelentésre a lánynak még nagyobbak lettek a szemei, majd elröhögte magát.

- Mert ezek szerint te igen! A rózsaszín esernyő után már igazán nem csodálkozhatok.

- Őőő hagyjuk. Nem is. Amúgy én a Parque Zoológico-ra gondoltam – vonta meg a vállát Mes.

- Te most komolyan egy állatkertbe akarsz vinni?! Különben is, már háromnegyed hat van, nem sokára bezár.

- Szerintem az állatkert tök jó dolog. Mikor voltál utoljára? Kilenckor zár – vágott vissza Mesut azonnal, de Char továbbra is csak húzta a száját.

- Tizenkét éves koromban… - jelentett ki, de azért magában elkönyvelte, hogy nem lesz olyan rossz ez. Hiszen tényleg régen volt az állatkertben, az állatokat pedig mindig is imádta. Régen például állatorvos akart lenni, csak aztán nagyon hamar rájött, hogy az ehhez szükséges kémia nem az ő szakterülete. Így ez a terv füstbe ment.

- Na, látod! Jó lesz ez – bólogatott Mesut hevesen, majd egy mosolyt villantott a lányra.

Char szíve hirtelen megdobbant, és próbálta leplezni zavarát, hogy kifele kezdett el bámulni az ablakon. Azt hajtogatta magában, hogy ezt nem lenne szabad. Ez árulás. 

Vélemények (10.fejezet):
	Nagyon jó.
	Jó.
	Pff.
pollcode.com free polls