Dear Diary - 4. fejezet

„Még mindig nem enged ki Sergi. Átváltott a „kemény báty leszek, és megbüntetlek” üzemmódba. De ma este úgy is meccs lesz, és ha azt hiszi, hogy jó kislány módjára itt maradok... hát, nem jól teszi. Vannak terveim az estével kapcsolatban, de ha ezt megtudná, akkor örökéletemre szobafogságra ítélne. Így meg majd igyekszem hazaérni éjfél előtt, mielőtt ő érkezne meg. Ez azt hiszem, úgy is menni fog. Na, megyek készülődni.

Csók!

április 16.

- Na, mentem! Majd este jövök. – intett be a szobámba Sergio, mire én is intettem, azzal el is ment. Hallottam, ahogyan lerobog a lépcsőn, s a nyitott ablakomnak hála a bejárati ajtó, s a felzúgó motor hangja is tökéletesen hallható volt nálam. Amint teljesen elhalkult az autó hangja, én felkeltem a helyemről, majd a szekrényemhez siettem. Fejben már nagyjából elképzeltem, hogy mit fogok felvenni, így céltudatosan választottam ki egy ujjatlant, hozzá egy miniszoknyát és egy magassarkút. A tükrömben még megigazítottam a hajamat, majd a táskámat felvéve lementem az alsó szintre, miközben taxit hívtam.

Nem kellett sokat várnom, mire megérkezett, és egyenesen Reyesék házához vitettem magamat. Én voltam az utolsó, aki megérkezett, mivel a többiek előbb jöttek, hiszen én Sergio miatt késtem. Reyes szülei jelen pillanatban valahol Brazíliában tartózkodtak, így semmi akadálya sem volt a házibulinak, és ezt ő ki is használta.

- Szia, cica! – köszöntött Reyes, mikor ajtót nyitott, majd a derekamnál fogva magához húzott, és megcsókolt.

- Áh, Nina! Te is megjöttél? – lépett mellénk vigyorogva Reyes legjobb haverja, Ric, így elhúzódtunk egymástól, és rámosolyogtam a másik srácra.

- Kicsit késve, de itt vagyok.

Ezek után bevonultunk, és nagyjából egy óra múlva a többiek, Reyes vezetésével, kitalálták, hogy játszunk valamit. A társaság egyértelműen igennel szavazott, így a srácok kihoztak egy játéktáblát, meg kis poharakat piás üvegekkel, és letették az asztalra. A legtöbben csak néztek rájuk, hogy ez most mi, de én nagyon is jól tudtam a lényegét, így előre mosolyogtam.

- A lényeg: ki nevet a végén? Itt is négy bábuja van mindenkinek, de ha leütnek, a bábuból, azaz a pohárból meg kell innod a piát, és ez minden egyes alkalommal így van, amikor kiütnek. – mindenki arcára kiült a vigyor, de ekkor Reyes még folytatta – De, a mi szabályaink szerint játszunk, így két teljes kört kell megtenni, mielőtt a házba mehetsz. – gonoszan somolygott, s egy pillanatig mindenki csak pislogott, majd mikor felfogták a lényeget, nekiálltunk játszani.

Fernando

Egész délután próbáltam elérni Mirjamot, de mindig csak hangpostára váltott. Tudom, hogy reggel elküldött, de nem akartam annyiban hagyni a dolgot, mert ki kellett derítenem, hogy mi ez az egész. Elhatároztam, hogy kiszedem belőle, mi baja van, mert valamit titkol, tudom. Csak ahogy eddig kiderült, nem igazán hajlik arra, hogy elmondja, pedig én tényleg próbálom vele éreztetni, hogy bennem megbízhat. Pont emiatt nem is hajtottam még rá, hiszen más esetben már rég megtettem volna (nem vagyok annyira félénk típus), de nála érzem, hogy ehhez idő kell. Igaz, nem ismerem olyan régóta, de ennyi idő alatt bőven rájöttem, hogy mit lehet, és mit nem.

Mivel a délután folyamán a meccsre készültem, ezért felhagytam a milliónyi „Vedd már fel, vagy válaszolj legalább!” üzenetek hagyásával. Bár ez sem sokat segített. Testben ott voltam a csapattal, de fejben teljesen máshol jártam, és leginkább Mirjam körül forogtak a gondolataim. Ráadásul az is bántott, hogy nem jött a hotelbe sem, pedig ugye az lenne a feladata, hogy ilyenkor is elkísérjen, bár fogalmam sincs, ennek mi értelme van. Annyi biztos, hogy akkor reklamáltam is volna, ha valami elmebeteg, időpont függő csávót kaptam volna magam mellé, de így tökéletes, még ha nem is megy minden olyan simán. Meg fogjuk tudni oldani, az biztos.

- Fernando! Figyelsz rám egyáltalán? – rángatta a vállamat a mellettem ülő Sergio olyan arccal, mintha valami fogyatékossal beszélne, így lassan ráemeltem a tekintetemet.

- Bocs, csak Mirjamon jár az agyam. – vakartam meg a fejemet, mire Iker lépett be a szobába.

- Hát, rajta járhat is, ugyanis vendéged van. De ha lehet, akkor legyetek gyorsak, mivel Mou nem biztos, hogy díjazná ezt, főleg, hogy nem sokára indulunk. – magyarázta, s mögüle hirtelen egy fej kukucskált ki, én pedig meglepetten néztem, csakúgy, mint Sergi, akinek az arca ezek után kissé elkomorult.

- Majd veled is szeretnék beszélni, ha hajlandó vagy rá, de Torresszel sürgősebb. – szólalt meg Mirjam, mire Ramos bólintott, majd Casillasszal együtt elhagyták a szobát, becsukva maguk mögött az ajtót. Én is felálltam, és kíváncsian néztem rá a lányra, aki a kezét tördelve a padlót bámulta.

- Minden rendben? – léptem egy lépsét közelebb, s erre riadtan felnézett egy pillanatra, de aztán megenyhült a tekintete, és halványan mosolyogva bólintott.

- Igen, csak szerettem volna bocsánatot kérni a reggeliekért, és azt szeretném kérdezni, hogy meccs után esetleg tudnánk-e bővebben is beszélni? Mert most már nincsen arra időnk, hogy az egészet elmondjam. – magyarázta.

- Persze, de akkor csak annyit mondj, hogy mi a baj.

- Majd este elmondok mindent. Az öltöző előtt találkozunk, jó? – bólintottam, így nem is maradt tovább ezek után, mosolyogva elköszönt, azzal már el is ment mondván, van még pár elintéznivalója. De legalább mondott valamit, és bocsánatot kért, ráadásul meccs után elmeséli, hogy mi a probléma, így nem is kell rajta rágódnom, hogy mit rontottam el.

Ezek tudatában megkönnyebbülten mentem ki a csapat többi tagjához, és már a meccsre tudtam fordítani a teljes figyelmemet.

Nina

A játék nagy sikert aratott az biztos, senki nem kímélt senkit, de végül nekem mégiscsak sikerült beérnem a célba, fogalmam sincs, hogyan. A lényeg, hogy addigra már én sem voltam teljesen józan, így mikor az utolsó bábum is beért, sikítva pattantam fel az egyik piásüveggel a kezemben.

- Ennyik vagytok! Én győztem! – mondtam nevetve, majd lehúztam az üvegben lévő maradékot. Ezek után Reyes is felállt (hozzáteszem, ő sem volt teljesen tiszta elméjű, sőt!), majd kikapta a kezemből az üveget, és ő is meghúzta, de aztán csalódottan nézett rám.

- Megittad az összeset. Gonosz vagy! – azzal szoknyám zsebébe beakasztotta az ujját, magához húzott, és megcsókolt. Mikor már nem volt levegőnk elfordította a fejét, hogy lássa, a többiek mit csinálnak, aztán mosolyogva lenézett rám, kézen fogott, és a szobája felé húzott. Kicsit kábán követtem, dolgozott rendesen az alkohol, és igen, olyankor gyakran nem tudok uralkodni magamon, mert más esetben már lehet, hogy megálljt parancsoltam volna, de akkor nem tettem.

Reyes becsukta az ajtót, és a kulcsot is elfordította a zárban, hogy még véletlenül se jöhessen be más rajtunk kívül. Én addig körbe tudtam nézni, de csak egy pillanatig, ugyanis nem sokkal a zár kattanása után Reyes félrehúzta a hajamat, árkarolt hátulról, majd a top által szabadon hagyott területeket súrolta az ajkaival. Meleg borzongás futott végig rajtam, így mosolyogva megfordultam, és újból megcsókoltam, miközben lassú léptekkel az ágya felé hátráltam, ezzel eltávolodva tőle. Kihívóan rámosolyogtam, s addig mentem, amíg lábammal nem értem hozzá az ágyhoz. Ilyen állapotban nem voltam túl gátlásos, egy laza mozdulattal megszabadultam a pólómtól, majd ugyanilyen könnyedséggel vettem le a szoknyámat, s úgy dőltem hanyatt az ágyon. Reyes követve példámat lehúzta felsőjét, s elindult felém. Az ágy szélénél ő is megállt, nadrágját ugyanoda hajította, mint én a szoknyámat, majd fölém hajolt, adott egy csókot, aztán már a nyakamat kényeztette apró csókokkal. Végigsimítottam izmos felsőtestén, és játékosan beleharaptam a fülcimpájába, amikor elkezdett megszabadítani a további „felesleges” ruhadarabjaimtól.

- Mit művelsz? – kérdeztem, mire egy kaján vigyort kaptam válaszul.

- Hidd el, tetszeni fog! – azzal megcsókolta a nyakamat, aztán a kulcscsontomat, és ahogy egyre lejjebb és lejjebb merészkedett, beleharaptam alsó ajkamba, de nem tudtam teljesen átadni magam az élvezetnek. A gyomrom égett belül.

Sergio

Kicsit felkavart Mirjam látogatása a hotelben, hiszen már hány éve nem láttam, ráadásul mindezidáig halottnak hittem, így nem csoda, hogy kicsit kibuktam a dolgon. Ráadásul Toresszel akart először beszélni, ami némiképp rosszul is esett, hiszen mennyi ideje ismeri Fert? Egy hónapja se? Plusz itt vagyok én, a volt pasija, akinek szintén nem szólt a távozásáról, és aki most a húgát neveli, mert Ninának nem maradt senkije. Igen, így van, Mirjam és én egy darabig együtt voltunk, de aztán közös döntés alapján külön váltak útjaink, igaz, ezek után is rendszeresen jártunk össze, hiszen a barátság megmaradt közöttünk. Mondhatni én a legjobb barátaim között tartottam számon, hiszen hiába volt az exem, neki bármiről tudtam beszélni, és ő megértett, ráadásul nagyon jó tanácsokat adott. Aztán ugye összejött a hogy is hívják gyerekkel, nem jut eszembe a neve, akivel egészen addig együtt volt, amíg el nem tűnt. Neki sem mondott semmit. Kíváncsi lennék arra, hogy ő egyáltalán tudja-e, hogy Miri itt van Madridban, vagy esetleg neki is úgy kell-e majd megtudnia, mint nekem. Mindegy, nem is érdekel különösképpen, de azért majd rákérdezek nála, amikor tudok beszélni vele.

A meccsen kezdőként kaptam szerepet, s próbáltam a lehető legjobbat nyújtani, így ki is ment a fejemből mind a Mirjamos dolog, mind az, hogy Nina egyedül van otthon, büntetésben. Ezekkel nem is törődtem egészen addig, amíg a félidő után nem sokkal Mourinho lehozatott a pályáról. Furcsálltam a dolgot, hiszen volt, aki jobban el volt fáradva, mint én, ráadásul kivételesen nem is szedtem össze egy sárgát se, de ettől függetlenül mást állított be helyettem, így kérdőn néztem rá, mikor odaértem mellé.

- Ezt most miért? – tártam szét a karom, de tekintete komor volt.

- Menj, gyorsan zuhanyozz le, aztán itt egy cím, ezt most kaptam – átnyújtott egy papírt -, menj oda, mert valami Reyes Serra nevű gyerek hívott Nina telefonjáról, hogy a húgod nagyon rossz állapotban van, és azonnal menj oda! – adta ki a parancsot, nekem meg kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy mit kéne tennem, és így azt is cselekedtem, amit mondott, de rengeteg dolog volt, amit ezzel kapcsolatban nem értettem. Mi ez az egész?!

„Soha többé nem iszok alkoholt! SOHA! SOHA! SOHA!”