DEar Diary - 14. fejezet

„Sergio ma fog elmenni. Kicsit aggasztja a viselkedésem, ugyanis a három nappal ezelőttiek miatt még most is le vagyok törve. Mes nem keresett, nem jött át, és ha találkoztunk, akkor rám sem nézett. És ez némileg nyomasztó, főleg, hogy Sergi távolléte alatt elvileg néha rám kéne néznie. Ezt pedig nem mondhatta le, mivel Sergio az egészről semmit nem tud, most is azt hiszi, hogy ez valami általános „tinédzser-depizés” nálam. Úgyhogy nem tudom, mi lesz, de azért kicsit sajnálom Mirjamot is, hogy Mesut miattam haragszik rá.”

Mesut

Kedvtelenül feküdtem a kanapén, és azon gondolkoztam, hogy mit csináljak délután. Elvileg Ninához kéne átmennem, miután Sergio lelépett, de egyáltalán nincs kedvem ehhez. Az edzésen történt dolgok elég rosszul érintettek, Mirjamnak nem tudom, mi volt ezzel a célja, vagy hogy Nina egyáltalán tudott-e róla, de iszonyat kellemetlen volt. Pont azért, mert Nina nem rég közölte velem, hogy felejtsünk el mindent. Pedig én akkor nem azt akartam mondani neki, hanem épp az ellenkezőjét. Hogy szeretem, de így minden összedőlt, és nem tudom, mi lesz most. Sergionak egyszer fel fog tűnni, hogy valami nincs rendben.

Még egy darabig biztos elheverésztem volna a helyemen a gondolataimban elmélyedve, csakhogy hirtelen csörgött a telefonom.

- Igen? – vettem fel unottan, és a túl végéről Torres szólt bele hirtelen.

- Otthon vagy? – kérdezte, én pedig csak egy kis idő után fogtam fel, hogy mit kérdezett.

- Aha, de...

- Oké. – szakított félbe, majd lerakta. Kérdőn bámultam a telefonomra, aztán nem egészen egy perc múlva a kapucsengőm szólalt meg. Már tudtam, mi lesz, így nagyot sóhajtva felkeltem, és az ajtóhoz mentem. Szerencsére a bokám már kezdett rendbe jönni.

- Azt nem kellett volna megkérdezni, hogy zavarsz-e? – kérdeztem, mivel az ajtóban valóban Fernando állt.

- Ugyan már. Tudom, hogy nem zavarok. – vigyorgott, aztán beljebb jött. Be sem kellett invitálnom.

- És miért jöttél? – néztem rá, mikor helyet foglalt az egyik kanapén. Én is leültem vele szemben, és kérdőn néztem rá.

- Mirjam nevében jöttem. – közölte, én pedig kicsit meghökkentem, és elhúztam a számat. Pont erre volt most a legkevésbé szükségem.

- Akkor miért nem ő látogatott meg?

- Mert talán nem hagyod! Megpróbálta elmagyarázni, de te nem voltál hajlandó beszélni vele, pedig hidd el, jó lenne. Nagyon félreértetted a dolgokat. – sóhajtottam egyet, miközben Fernando végig az arcomat pásztázta.

- Na jó, mondjad.

- Te ugye azt hiszed, hogy meg akart alázni, igaz? – bólintottam, szóval folytatta – De ez nem így van. Az egész arra ment ki, hogy Mirjam megtudja, valóban Nina az a lány, aki miatt padlón voltál, Nina pedig ugyan nem ment be, de titeket hallgatott. Aztán ugye Rame elszökött, te meg azt hitted, hogy Mirjam csőbe húzott. Pedig nem. És ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy rosszul hiszed, ha arra gondolsz, hogy Nina nem szeret. Csak ő meg azt hitte, hogy te nem szereted. – nem tudtam hirtelen mit mondani, csak nyeltem egyet, és megpróbáltam feldolgozni az előzőleg hallottakat. Tényleg félreértettem az egészet, ha ez igaz, de nagyon. Viszont ez most meglepett. Ráadásul persze ez nem kis felüdülés ahhoz képest, amit idáig gondoltam. Sőt, ez nagyon jó hír!

- Váó. – csak ennyit tudtam kinyögni, és a fejemet vakartam. Most mit mondjon az ember ilyenkor? Mert én tényleg nem tudom.

- Wáh, örülök, hogy megértetted. Már féltem, hogy ezt hosszabb ideig kell magyaráznom, az meg nem ment volna nagyon. – könnyebbült meg Fer, aztán megint rám nézett, felállt, s közelebb jött – De remélem, tudod, hogy ez mit jelent. Ma fogod, és átmész, és megbeszélitek a dolgot, mert ha nekem akárcsak egy nappal is tovább húzod, akkor kitekerem a nyakadat! Értve vagyok? – mélyen a szemembe nézett, én pedig bólintottam.

- Értve.

- Szuper, akkor én lépek is, csak ezért jöttem. Aztán ügyesen ám, és szurkolni a válogatottnak! – paskolta meg a vállam, aztán nevetve kikísértem, és elment. Ezek után mosolyogva foglaltam ismét helyet, és az előbb hallottakat elemezgettem magamban, most már sokkal jobb kedvvel.

Nina

- Akkor ez minden. Rendben leszel? – állt előttem Sergi a cuccaival, én meg csak bólogattam, bár egyáltalán nem éreztem úgy, hogy rendben leszek. Pont most nem a magányra volt szükségem, hanem arra, hogy valaki mellettem legyen.

- Persze. De te is vigyázz magadra! – öleltem meg még utoljára, aztán a búcsúzkodás után felmentem a szobámba, és kiültem a tetőre. Már is egyedül éreztem magam, pedig Sergio még el sem ment, de nem tehettem róla, rosszul érintettek a történtek.

Onnét a helyemről hallottam, ahogy megérkezik Mesut, s a bátyámmal beszél az elkövetkező napokról, én pedig hátranyúltam az ablakpárkányra, elvettem az ott lévő tollat, és a csuklómra kezdtem rajzolgatni. Csak akkor néztem fel egy pillanatra, amikor Sergi kocsija elhajtott, de ezek után ismét belefeledkeztem a kezem kipingálásába.

- Nina, te jó ég, mit művelsz? – hallottam meg pár perc múlva egy ismerős hangot a hátam mögül, mire kérdőn fordultam meg, és nem túl élettel teli választ adtam.

- Rajzolok. – közöltem Özillel az egyszerű tényt.

- Ja, hogy az egy toll! Azt hittem, mást csinálsz. – zavartan vakarta a fejét, nekem meg azonnal leesett, hogy ez azt hitte, hogy vagdosom magam. Most komolyan, miért hiszik mindig azt, hogy öngyilkos akarok lenni?

Párat pislogtam, aztán ismét előre fordultam. Azt hittem, hogy Mes erre ki fog menni, mert csak egy gyors látogatást tett, de nem így lett. Tétova lépéseket hallottam meg magam mögül, de nem néztem hátra, aztán egyszer csak karok fonódtak körém, és Mesut húzott oda magához hátulról átkarolva. Nem kicsit lepődtem meg, ám nem ellenkeztem, csak nekidőltem a mellkasának, és próbáltam értelmezni a helyzetet. Nem szólalt meg, ami némileg zavaró volt, még ha ő nem is az a „folyton dumálok” típus, szóval csak előrefele bámulva halkan megszólaltam.

- Komolyan gondoltad azokat, amiket Mirjamnak mondtál? – kérdeztem.

- Igen.

- Az jó. – feleltem, majd egy másodpercig megint hallgattam, aztán hátrafordítottam a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni – Mert én is komolyan gondoltam, amit a hídnál mondtam. – jelentettem ki, mire mosolyra húzódott a szája.

- Tudom. – nem kérdeztem, hogy honnan, nem akartam tudni, hogy mire föl ez a hirtelen változás, csak élveztem a pillanatot. Fejem mellkasának pont azon a részén pihent, ahol tisztán hallottam a szíve dobogását, s ez elég megnyugtató érzés volt, aztán ahogy ő is elmerült a szememben, lejjebb hajolt kicsit, s ajkaink találkoztak. Most már úgymond szabad volt a csók, hiszen nem állt az utamba a Reyes-féle kapcsolat, és most már valóban tudtam, hogy szeretem Mesutot, mellette akarok lenni. Még ha ezt Sergio nem is pártolná annyira.

Nagyot dobbant a szívem, s szép lassan megfordultam, de egy percre sem távolodtam el tőle. Végül már térdeltem, miközben ő még mindig ült, s amíg az ő kezei a derekamra csúsztak, addig én átkaroltam a nyakát. Leírhatatlan érzés futott át rajtam. Annyira boldog voltam, hogy végre vége van a folyamatos félreértéseknek, hogy végre egymásra találtunk. Most már vége van minden rossznak!

- Sergio ehhez mit fog szólni? – kérdezte halkan Mes, miután homlokomat az övének döntöttem. Csak megvontam a vállam, mert nem akartam még erre gondolni.

- Nem tudom. De több mint valószínű, hogy nem fog neki örülni. – ez tény volt. Az oké, hogy Reyest önmagáért nem bírta, de tuti, hogy azt sem fogja támogatni, hogy egy csapattársával jövök össze. Főleg, hogy az az egyik legjobb barátja.

- Az biztos. – húzta el a száját Özil, de én csak beletúrtam a hajába, és elmosolyodtam.

- Majd megoldjuk. – azzal újra megcsókoltam, kiélvezve minden egyes másodpercet, hogy ezt végre szabadon megtehetem.

Mirjam

- Sok sikert nektek! És még egyszer köszönöm! – öleltem meg Fernandot, mivel ő is utazott el a válogatottal, szóval most az elkövetkező napokat kénytelen leszek egyedül tölteni. Vagyis nem teljesen, ugyanis vigyáznom kell Ninára, pontosabban csak néha kell ránéznem, de szerintem ebből úgy is az lesz, hogy a szokottnál is több időt leszünk együtt, mert különben mindegyikünk egyedül lenne. Illetve nem biztos, ez attól függ, hogy Mesut átment-e valóban, és beszéltek-e. De bízok benne, hogy igen.

- Ugyan, nincs mit! Így legalább teljes lesz a béke. – mondta, majd egy gyors puszi után autóba ült, és elment. 

Sóhajtottam egyet, aztán az ágyamra dőltem. Már most unatkoztam, így a mobilommal kezdtem el szórakozni, aztán eszembe jutott, hogy estére szervezhetek magamnak programot végül is. Úgyhogy fogtam a telefont, a nevek közül kikerestem a húgomét, majd felhívtam.

- Zavarok? – kérdeztem, s mivel erre egy „Áh, dehogyis!” volt a válasz, ezért folytattam – Mit szólnál, ha este átmennék, filmeznénk, meg dumálnánk egy jót?

- Oké, az jó lenne! – válaszolta a szokottnál is jobb kedvvel. Ezek szerint történt valami, és remélem, hogy az a valami, amire én gondolok. Nagyon ajánlom Mesutnak!

Miután letettem a telefont még egy darabig gépeztem, meg lecsekkoltam a fiúk twitterjét, hiszen nem maradhattak el a helyzetjelentések a gépről. Szerintem ezek le sem bírják tenni a kütyüiket.

Miközben épp Arbeloa bejegyzésein mosolyogtam, meg a képeken, hirtelen megszólalt a telefonom, én pedig azt hittem először, hogy Nina hív, lemondani az estét. De nem ő volt.

- Szia! – köszöntem mosolyogva, de kissé lelkiismeret furdalásom volt, mert Daniellel már két hete nem beszéltem.

- Nem kerestél. – közölte kicsit csalódottan.

- De te sem. Viszont jövő hétfőn ráérek. – mondtam, és hát tényleg igaz volt, ő is megkereshetett volna, nem csak én vagyok képes hívást kezdeményezni.

- Rendben, azt hiszem az nekem is jó.

- Szuper! – tért vissza ismét a jókedvem, de aztán hamar leraktam a telefont, mivel készülni kezdtem Ninához, majd felkapva a kocsi kulcsomat el is indultam.

Odaérve épp Özil jött ki a házból, és akaratlanul is egy mosoly kúszott az arcomra. Győztem!

- A húgom hangjából ítélve a telefonon keresztül, és a te mostani itt léted is arra utal, hogy sikerült tisztázni mindent. – vigyorogtam, mikor összetalálkoztunk.

- Aha. – vigyorgott ő is, és ez véglegesen is meggyőzött arról, hogy itt bizony történt valami – És tényleg köszönöm, meg bocsánat is a múltkoriakért! – nézett a szemembe, én pedig mosolyogva bólintottam.

- Semmi gond, a lényeg, hogy minden rendbe jött. Viszont egy dolgot jegyezz meg: kitekerem a nyakadat, ha egyszer is megbántod, vagy rosszat hallok! Érted?! – vontam fel a szemöldökömet, de nem gondoltam teljesen komolyan.

- Persze, de ilyenre nem kerül sor. Viszont ami furcsa, hogy te is meg Fernando is ugyanúgy beszéltek. – gondolkozott el, mire értetlenül pislogtam.

- Mi van?

- Ő is megígérte, hogy kitekeri a nyakamat, csak valami másért. – vigyorgott, s ezen felnevettem, majd elköszöntem tőle, és bementem Ninához, hogy kezdetét vegye a csajos esténk.

„Ez a nap... csodás volt! És én annyira, de annyira szerelmes vagyok! Szeretem Mest, mindennél jobban, és örülök, hogy végre helyrejött minden. Már csak azt kéne kitalálni, hogy Sergionak hogy fogjuk mi ezt előadni, vagy egyáltalán mit fog hozzá szólni. Kicsit félek tőle, de majd lesz valahogy.

Mirjammal jó volt a filmnézés, de ő a felénél bealudt, és azóta is ott szuszog a kanapén. Igen, szuszog, nem tudom miért, de én például ezért nem tudtam figyelni a filmre, mert olyan hangosan vette a levegőt. Egyszer befogtam az orrát, akkor elhallgatott egy percre, utána meg folytatta tovább. Remélem éjszaka azért nem fog felhallatszódni a szobámba.”