Dear Diary - 16. fejezet

„Azt hiszem, a titoktartás nem az én reszortom, vagyis soha nem jön össze a dolog, és mindig megszívom, pedig én mindig próbálkozok. Csak hát a Sors folyton közbeavatkozik, és megszívat. Úgyhogy röviden ez a kis kirándulásom összefoglalója, de majd mindjárt mesélek.”

- Akkor fél hatkor kezdődik az egész, szóval szerintem jobb, hogyha már tíz perccel előtte elfoglaljátok a helyeteket. Most pedig oszolj! – intett Mourinho a szálloda aulájában, aztán mindenki ment a maga szobájába, hogy kicsomagolhasson. Fura módon össze-vissza osztották szét a kulcsokat, szóval volt, aki a földszinten tartózkodott, és volt, aki a harmadik emeleten. Mint ahogy Mesut is és én is. Hála az égnek vele szemben laktam, úgyhogy nem voltunk olyan távol egymástól, s mivel csak egy óránk volt az egész vacsoráig, ezért én rögtön készülni is kezdtem.

A mai estére egy fehér ruhát hoztam, ami a térdemig ért, és egy hozzápasszoló cipőt pakoltam még be, majd a tükörben megigazítottam a hajam, és dobtam magamra egy kis sminket. Ez úgy beletelt nekem húsz percbe, mivel előtte azért körbenéztem a szobában, aztán átmentem a szemközti helyiségbe.

- Így jó leszek? – álltam meg Mesut előtt, aki szótlanul meredt rám, amin muszáj volt elmosolyodnom. Egyébként ő még nem volt kész, ugyanis az ingjét még be sem gombolta, de a fél cipője meg rajta volt. De csak a fél. – Azt hiszem, ez elég pozitív visszajelzés. – vigyorogtam közelebb sétálva hozzá, majd nem bírtam ki, megcsókoltam. Kezeit derekamra helyezte, de aztán hirtelen kopogtak, és már nyílt is az ajtó, ezért gyorsan elhúzódtunk egymástól, és úgy tettem, mint aki segít neki felöltözni.

- Özil, te tudod, hogy kell ezt csinálni? – jött be Benzema a nyakkendőjével küszködve, ám mikor észrevette, hogy én is ott vagyok, furcsán méregetett – Hű, jól nézel ki. – kacsintott rám, én pedig mosolyogva bólintottam.

- Na, gyere ide, segítek. – léptem közelebb, majd elvettem tőle a nyakkendőjét, és elkezdtem megkötni. Hát igen, Sergionál is elég sokszor kellett ezt csinálnom, ennyi idő alatt már bőven megtanultam.

- Köszi szépen! Otthon mindig a barátnőm segít ebben. Vagy az anyám. – magyarázta, mikor kész voltam, én pedig felnevettem, ő meg elment megnézni magát a tükörben. Mesuttal csak összemosolyogtunk, aztán elég hamar eltelt az idő, már mennünk is kellett. Lent mindenkitől fogadhattam a bókokat, majd helyet foglaltunk az asztalunknál, és elkezdődött az egész. Mondott beszédet a vezetőség, Mourinho, aztán a vacsora közben a srácoknak a fejesek előtt kellett jópofizniuk, és nem volt szabad túl sokat inniuk. Azt hiszem, abból szörnyű dolgok sültek volna ki.

Nekem is végig kellett bájolognom az egészet, mint Sergio Ramos kishúgának, de végül is túlélhető volt a dolog. Csak a végére lett már fárasztó, de a csapat ezt is feldobta, amikor kitalálták, hogy menjünk ki a medencéhez, és üljünk le oda. Úgyhogy jó hangulatban indultunk el, s útközben Higuain csapódott mellénk.

- Milyen volt a vacsi? – kérdezte mosolyogva.

- Jó. – Mesuttal egyszerre vágtuk rá a választ, aminek piruló pillantások lettek a következményei.

- Komolyan, ha nem tudnám, hogy milyen a kapcsolatotok, azt mondanám, hogy ti tökre összepasszolnátok. Olyan ki „cukika” párocska lennétek, mondjuk a csapat kabala szerelmes párja. – hülyéskedett, mi pedig Mesuttal összenéztünk, aztán elnevettük magunkat. Ó ha te azt tudnád Gonza!

Mikor kiértünk, én azonnal levettem a cipőmet, mert mát törte a lábam, aztán odasiettem a medence széléhez, és onnan csodáltam.

- Azt hiszem, ez jóval tisztább, mint a miénk. – nézegettem, de bár ne tettem volna, ugyanis ujjak fonódtak a derekamra.

- Nézd meg közelebbről! – azzal valaki belevágott a vízbe.

- Ez nem volt szép! – kerestem, hogy ki volt az, mikor feljöttem a felszínre, és a bűnöst meg is találtam Ronaldo személyében, aki a partról vigyorgott rám. Ezek után viszont már nem csak én tartózkodtam a vízben, hanem mindenki más is, mivel egymás után ugráltak be ők is. Azt hiszem, csak kis híja volt, hogy majdnem megfulladtam, ugyanis valaki lenyomott a víz alá, majd mikor megint feljöttem, Mesut ragadta meg a kezemet, és húzott le megint a vízbe, s ott megcsókolt, mivel akkora volt a kavarodás, hogy senki nem vette észre.

- Nem megyünk? – súgtam a fülébe, ő pedig bólintott, és szólt a többieknek, akik persze ezt már nem hagyhatták szó nélkül.

- Mi van, elmúlt tíz, ideje aludni? – röhögött Benzema.

- Tudod, az ovisoknak ilyenkor fekvés van. – vigyorgott Mes is, mire oldalba böktem.

- Akkor tényleg mennünk kell, mert még fogat sem mostál. – kacsintottam rá, a többiek meg jót szórakoztak ezen, majd elköszöntünk, és bementünk. Csöpögött belőlünk a víz, a cipőmet véletlenül el is hagytam, ahogy Mes az öltönyét, de amikor beértünk az épületbe a folyosó teljesen kihalt volt, így Mesut összekulcsolta az ujjainkat.

- Hogy telt az estéd? – kérdezte a lifthez menet.

- Szuper volt. Meg vicces. Hallod kellett volna, hogy milyen szövegeket lenyomtak nekem néha. – nevettem.

- Azt láttam, hogy jól el voltál velük.

- Mi van, csak nem féltékeny vagy? – felvontam a szemöldökömet, de Mes csak megrázta a fejét.

- Én? Ugyan, dehogy! – ismét felnevettem, főleg, ahogy tiltakozott, s közben megérkeztünk a lifthez.

Jó volt így kettesben lenni, hiszen csak ilyenkor nem kellett titkolóznunk. Amúgy sem tudom, hogy meddig tudunk így élni, de én nem akarom örökké titkolni, csak az a baj, hogyha ezt Sergio megtudná nem biztos, hogy szétvetné az öröm. És ezért is nem szabad még elmondanunk neki.

Fél szemmel Özilre sandítottam, elengedtem a kezét, átkaroltam a nyakát, és hosszasan megcsókoltam. Imádtam minden egyes percet, amit vele tölthettem, ki akartam élvezni az összes közös pillanatunkat.

- Egy kicsit tényleg fáradt vagyok. – rontotta el a pillanatot, de csak ránéztem, és sokat sejtetően elmosolyodtam.

- Én nem igazán. – azzal újból megcsókoltam.

A lift hamar megjött, mi pedig egészen addig egymás ajkait faltuk, s mikor kinyílt az ajtó, én a nyakkendőjénél fogva behúztam.

- Szóval ezért akartál te jönni. Kis cseles. – nevetett fel, majd finoman a falnak nyomott, csípőjét az enyémnek tolta, s egész testével hozzám simult, miközben csak csókolt és csókolt és csókolt... Nedves ruháink szinte egymáshoz tapadtak, s vizes ingje még inkább kiemelte izmos felsőtestét, a vékony anyagon keresztül tökéletesen érezhettem, ahogy megfeszült egy-egy érintésemnél. Akartam őt. És ő is akart engem.

Kezei egészen addig a falat támasztották mellettem, de a következő pillanatban már a combjaimat súrolták, majd elindultak felfele maguk előtt tolva a ruhámat. Ekkor már a nyakamon járt ajkaival, de ezúttal nem húztam össze magam, inkább hátrahajtott fejjel élvezkedtem, s a vizes ruháim sem tudták enyhíteni a forróságot, ami elöntötte a testemet. Kinyújtottam oldalra a kezem, és egy gombnyomással megakasztottam a liftet. Mesut erre rám nézett, hogy hát ez meg mi volt, de csak ártatlan képpel megvontam a vállam, és ismét megcsókoltam. Nem különösebben gondolkoztam, minden egyes porcikám kívánta Mesutot, aki nem is nagyon habozott, ahogy ujjai egyre feljebb kalandoztak félrehúzta egy kicsit a tangám, hogy felmérje a terepet. Egy halk nyögést hallattam, légzésem felgyorsult, ahogy körözgetni kezdett, s mikor végzett alig bírtam megállni a lábaimon, így átkaroltam a nyakát. A lift abban a pillanatban elindult, így Mes a fülemhez hajolt.

- Folytatás a szobámban? Kárpótlás a reggeliekért. – kihívóan rám nézett, én meg elmosolyodtam.

- Úgy tudtam, te fáradt vagy. – nevettem, s az ölébe kapott.

- Már elmúlt. – azzal kinyílt az ajtó, s a szobába vitt, ahol az ágy előtt letett a földre. Nem haboztam, forró csókok közepette kigomboltam az ingjét, majd oldalra hajítottam a vizes ruhadarabot, és végigsimítottam nedves felsőtestén. Újra beleborzongott, ahogy ujjaim kínzó lassúsággal végighaladtak mellkasán, s válaszul lecsúsztatta a ruhám pántjait, ami ennek hatására a padlón landolt. Hirtelen elengedtem, így elterültem a puha paplanon, ő meg addig a nadrágjával bíbelődött, majd nem sokkal később fölém hajolva folytatta azt, amit elkezdtünk. Ez teljesen más volt, mint amikor Reyessel voltam. Mesuttal tényleg boldognak éreztem magam, és tudtam, hogy abban, amit most csinálunk nincsen semmi gond, míg mondjuk Rey mellett eléggé gátlásos voltam. Talán vele pont ezért nem jutottunk el soha idáig.

Most rajtam volt a sor, hogy a kellemes borzongás végigcikázzon rajtam, ahogy Mes végighúzta ajkait a nyakamtól kezdve egész testemen, és egy halk sóhaj hagyta el a számat, ahogy egyre lejjebb ért, majd megszabadított az utolsó zavaró ruhadaraboktól is. De aztán egy pillanatra elbizonytalanodtam. Talán kicsit megijedtem, hiszen ennél tovább tényleg soha senkivel nem mentem.

- Baj van? – hajolt fölém ijedt arccal Özil, de megráztam a fejemet.

- Nem, csak tudod... szóval... ez lesz az első. – mondtam ki, mire nem kicsit lepődött meg.

- De amikor volt az a rosszullétes dolog annál a gyereknél... akkor sem volt több? – kérdezte őszinte kíváncsisággal. Nagyszerű, hogy ilyen pletykás bátyám van! Ezek szerint elmesélt mindent, még azt is, hogy fehérneműben voltam, mikor ő megjelent. Király!

- A-a. Akkor sem. – néztem mélyen a szemébe, aztán beletúrva a hajába megcsókoltam – De nem akarom, hogy ennyinél megálljunk. – lábaimat dereka köré fontam, ő pedig elmosolyodott, és visszacsókolt. Már nem voltam bizonytalan, tudtam, hogy vele nem lehet gond.

- Akkor vigyázni fogok rád. – suttogta édesen a fülembe, majd csípője lágyan megmozdult.

Egészen másnapig úgy aludtam, mint a bunda, de még így is hallottam, amikor valaki az ajtón kopogtatott. Nekem ehhez annyira reggel volt még, hogy fel sem fogtam, mit is jelent ez, de az ágy mozgásából ítélve Mesut igen. Amíg ő kikászálódott, én meg sem moccantam, de úgy tűnt, már úgy is késő lenne. Valaki benyitott, és abban a pillanatban meg is torpant az ajtóban.

- Mesut, beszélhet... – kezdte, de nem tudta folytatni, mert gondolom én, meglátott engem – Az az, akire gondolok? – kérdezte az ismerős hang.

- Attól függ, kire gondolsz. – Özil hangja zavartnak tűnt, én pedig mocorogni kezdtem félálomban.

- Sergio drága kis húgára, aki miatt minden pasi holtan végezné. – abban a pillanatban kipattantak a szemeim, és rögtön felébredtem. Rájöttem, hogy basszus, mit csináltam, s persze azonnal még jobban magamra húztam a takarót, és azzal beburkolózva ültem fel.

- Hali, Sami! – intettem kínosan.

- Csukd be azt a rohadt ajtót! – ugrott Mesut, azzal bevágta az ajtót. Elég kellemetlen volt ez az egész, főleg, hogy rajtam semmi nem volt a takarón kívül. Gondolom rákvörös lehetett a fejem, viszont akkor vettem észre, hogy Mesuton van alsónadrág. Nahát, mikor „öltözött” fel?

- Mielőtt még bármilyen formájú társalgásba is kezdenétek, kaphatnék valamit, amit magamra húzhatok? – kérdeztem óvatosan, mire mindketten furcsán néztek rám. Jól van, a ruháim még mindig vizesek voltak.

Pár perccel később már fehérneműben és Mesut egy másik ingjében ücsörögtem az ágyon, hozzáteszem, enyhén nagy volt rám a felső, és azt hallgattam, hogy ők mit beszélnek kint a konyhában.

- Ti most akkor... – kezdte Sami az óvatos kérdezgetést, de Özil félbeszakította.

- Igen, lefeküdtünk. – sóhajtotta, én meg csak füleltem.

- De ugye nem csak ezért kellett neked? Hogy lefektesd, aztán vége? Mert akkor Sergio kinyír téged, meg én is!

- Dehogyis! Szeretem őt, Sami! Mindennél jobban! – csattant fel Mes, s egy apró mosoly kíséretében kilibegtem a konyhára, ahol megint csak döbbent tekinteteket kaptam válaszul.

- Csak mondom, hogy ott bent is mindent hallok, szóval gondoltam, akkor úgy is mindegy. – azzal levágtam magam Mesut ölébe, és a nyakát átkarolva a vállának döntöttem a fejemet,.

- És...

- Nem, nem tud róla, szóval csönd. Amilyen pletykás a csapat, két perc alatt megtudná. – hű, hát nem véletlenül legjobb barátok. Szinte már olvasnak egymás gondolataiban. Azta!

- Értettem. – bólintott Khedira, s minden rendben is lett volna, csakhogy kint a szobaajtó ismét nyílódott, és a konyhába érve Higuaint köszönthettük, akit aztán követtek még páran, ráadásul mindannyiuk tekintete rám, és Özilre szegeződött.

- Mondtam én, hogy „cukika” párocska lennétek. Vagy várjunk csak! Mes ingje van rajtad, az ölében ülsz, tegnap hamar leléptetek, és vörösödsz... ti lefeküdtetek vagy csak szimplán együtt vagytok! – elhűlve néztünk Gonzára, de nem csak mi, hanem azok is, akik vele együtt jöttek. Azt hiszem, a titoknak végleg annyi. És az életemnek is.

„Itt még nincs vége mindennek Kedves Naplóm, sőt, azt hiszem csak ez után jött a java, ami nem csak nekem okozott kellemetlen perceket, hanem Mirjamnak is...”