No Rain No Rainbow - 8. fejezet

Bocsánat a késéssel, remélem tetszeni fog a rész!:) Igyekeztem Sergiot is szerepeltetni eleget. ;)

Sergio a Cibeles téren elvált Mesuttól, hogy a saját programjára menjen, miközben magában azon gondolkozott, hogy ezek ketten vajon mit művelhetnek együtt. Mert ha annyira utálnák egymást, mint ahogy azt állítják, akkor nem tartanák be a fogadást, hogy aztán elmenjenek kávézni. Ramos sejtett valamit a háttérben, és arra asszociált, hogy talán a múltkori buli alkalmával, mikor Özil hazavitte Charot, történt még valami, amit mindketten eltitkolnak. Sese magában mosolygott, hogy őt bizony nem tudják átvágni, nagyon is átlát rajtuk, csakhogy hamar lehervadt az arcáról a mosoly.

- Basszus a csoki! – torpant meg, majd a homlokára csapott. Mes kocsijában hagyta ugyanis a tábla édességet, amit Sarahnak szánt ajándék gyanánt a randi alkalmából. Visszafordulni nem tudott, hiszen barátja nem mondta, melyik helyre mennek Charral, bolt viszont nem volt a közelben, ő pedig egy saroknyira volt csak a találkozó helyszínétől. Csakhogy Sergio nem az a fajta volt, aki ne találná fel magát. Körbenézett, s mivel éppen akkor senki nem tartózkodott a közelében, ellenben egy alacsony erkély pont az orra előtt díszelgett gondosan ápolt virágokkal, nem esett kétségbe. Odasunnyogott a falhoz, majd kiválasztva az egyik piros tulipánt leszakította azt, aztán gyorsan odébbállt, mielőtt letartóztatják viráglopásért. Nem volt szívbajos. Kicsit megigazította magát, majd hatalmas vigyorral a képén fordult be a sarkon, ahol már meg is pillantotta a rá várakozó Sarah-t.

- Szia! Ezt neked hoztam – nyújtotta át két puszi kíséretében a virágot.

- Oh, igazán nem kellett volna – mosolyodott el a lány is, miközben kicsit elpirult. Sergio persze ezt rögtön kiszúrta, de nem szólt semmit, csak magában elkönyvelte az újabb sikerélményt.

Úgy érezte, hogy még mindig nyeregben van annak ellenére, hogy már elég rég volt az utolsó időpont, amikor egy lányt normálisan elhívott randizni. Talán Patri volt az utolsó, utána csak kisebb kalandokban volt része, meg Pilarral találkozgatott párszor, de az azért messze állt a rendes randevútól. Mostanra sikerült teljesen összeszednie magát, és úgy tűnt, még mindig elemében van, hiszen Sarah elfogadta az ajánlatot, és a virágnak is örült. Ez pedig önbizalmat adott a spanyol hátvédnek.

- Hova szeretnél menni? Kávézó, cukrászda, étterem, mozi? – sorolta a lehetőségeket, amik éppen eszébe jutottak. – Tudok ám jó helyeket.

- Egyik sem. Bocs, csak nem szeretem a nagy felhajtást meg a drága helyeket, te meg gondolom nem ilyen átlag, eldugott helyekre szoktál járni – csóválta mosolyogva a fejét Sarah, mire Sergionak elakadt a szava. Pár pillanatig csak gondolkozott, aztán megrázta ő is a fejét.

- Nem, valóban nem. Viszont akkor nincs ötletem.

- Nekem van. Szeretek sétálni a parkban, és jéé, ott egy. Ráadásul van ott egy mozgó fagyiárus, akinél szerintem ugyanolyan finom a fagyi, mint az általad ismert helyeken – magyarázta Sarah, majd pimaszul elmosolyodott. Sergio is csak a szemét forgatta a lány ravaszságán, hiszen úgy érezte, Sarah már a kezdetektől fogva ezt tervezte.

- Van egy olyan érzésem, hogy amúgy sem lenne más választásom – vonta meg a vállát Sese.

- Na, gyere! – azzal a lány karon ragadta, és elhúzta a park irányába. A srác hagyta magát, és nem is nagyon ellenkezett még akkor sem, amikor az első dolguk az volt, hogy megkeressék a fagylaltost, ám amikor már a fizetésnél tartottak, leállította Sarah-t.

- Ezt már igazán átengedhetnéd nekem – közölte Ramos, majd nem engedte a lányt fizetni, hanem csak gyorsan eltolta onnan, mielőtt még ellenkezhetett volna. – Ez egy normális randin is így szokott menni szerintem.

- Jó, bocsánat…

- Miért vagy ennyire ellene ezeknek a dolgoknak? – érdeklődött a spanyol őszintén. Nem értette, hogy miért baj az, ha ő fizet a randevún.

- Hosszú történet – sóhajtotta Sarah, miközben belenyalt a fagyijába, de Sergio megtorpant, és leült a közelben lévő padra.

- Időm, mint a tenger – kacsintott mosolyogva, aminek a lány nem tudott ellenállni, így felnevetett, majd leült arra a helyre, ahova Sese mutatta.

- Hát, a lényeg az, hogy ahogy már múltkor is említettem, Olallával barátnők vagyunk, így azért elég sok embernek mutatott be. Volt, hogy össze is jöttem egy-egy sráccal, csak miután Torresék nem az alsó rétegbe tartoznak… érted. Tudom, nem direkt csinálják, de amikor valaki bekerül a hírnév körforgásába, akaratlanul is ilyen emberekkel hozza össze a sors, és azok közül a pasik közül sokan a pénzükkel kérkedtek. Nekem pedig már elegem van ebből - mesélte Sarah, Sergio pedig végig figyelmesen hallgatott.

- Akkor velem hogy-hogy leálltál? – húzta fel a szemöldökét, mert komolyan érdekelte a kérdés. Eszébe jutott az is, hogy mi van, ha a lány ezt nem is randinak veszi, csak egy baráti összejövetelnek.

- Mert amikor vigyáztam Fernandoék gyerekeire, te pedig odajöttél és segítettél, nem tűntél olyannak, mint azok a srácok, akikről beszéltem.

- Ne mondj ilyeneket, mert meghatódok – legyintett viccesen Ramos, mire Sarah oldalba bökte nevetve.

Ezek után még jól elvoltak a padon, s mikor az indulásra került a sor, Sergio felajánlotta a lánynak, hogy hazaviszi, mert amúgy is arra kéne hazamennie.

- Nem is tudtam, hogy a közelben laksz – csodálkozott Sese vezetés közben, Sarah pedig csak mosolyogva megvonta a vállát.

- De nehogy azt hidd, hogy én is ilyen flancos kertes házban élek, mint ti – dugta ki a nyelvét.

- Hát akkor?

- Gondolom tudod, hol van tulajdonképpen az egyetlen társasház errefelé. Na, abban lakom. – Ekkor befordultak Sergioék utcájába, hiszen arrafelé vezetett az út Sarah lakása felé, csakhogy a spanyol hamar megállította az autót, hiszen az utca végében egy összetört Audi mellett Charot és Mesutot pillantotta meg.

- Hát itt meg mi folyik? – húzta össze a szemöldökét, és Sarah-val együtt kiszállt az autóból.

- Aha, nem jelent számodra semmit, mi?

- Jó jelent, pont ezért is vigyázok rá annyira.

- Vigyázol?! Épp most adtad oda egy hajléktalannak, aki összetörte!

- Tudod, ez a te hibád. Te vágtad hozzám, hogy nem tudok barátkozni. – Mesut és Charo veszekedése az egész utca érdeklődését felkeltette, így Sergioék elég furcsa tekintettel mentek oda hozzájuk. Hiszen ez egy nem mindennapi beszélgetés volt.

- Most hívni fogják a rendőrséget? – szállt ki a hajléktalan férfi is az autóból, kezében azt a csokit szorongatva, amit Ramos pár órával ezelőtt hagyott ott.

- Nem. Csak menjen! – masszírozta a homlokát fáradtan Mes.

- Vihetem ezt is? – mutatta fel a pasi a csokit, de Özil csak legyintett.

- Vigye. És mostantól nem a barátom!

- Ó de nagylelkű! – sóhajtott Charo tettetve, mintha valami csodálatos dolgot látott volna, ám Sergio már kevésbé volt ilyen lelkes.

- Hé, az Sarah csokija! – csattant fel, de barátja elhúzva a száját ránézett.

- Nem mindegy?

- Jössz nekem egy csokival, Mesut…

- Szóval te vagy Sarah – nézett a lányra együttérzően Char. Látta rajta, hogy egy kicsit sok neki ez a helyzet.

- Én lennék.

- Üdv a pokolban! – Ez sem segített túl sokat Sese barátnőjelöltjén, de hirtelen akkora volt a káosz, hogy senki nem tudta neki elmagyarázni a dolgokat.

- Menjetek be hozzám, én meg addig ezt elintézem – sóhajtotta végül Mesut, hiszen a hajléktalannak addigra már nyoma sem volt, viszont mindenki őket nézte. Sarah fejéből már teljesen ki is ment, hogy épp hazafelé tartott, ő is megindult a többiekkel Özil háza felé.

Ott Sergio vezette őket, hiszen ismerte már a járást, és hárman, kínos csendben várták a házigazda megérkezését. Az sem túl sokat oldott a dolgokon, hogy előttük ott volt kiborítva a chips, amit éppen Mes két kutyája próbált meg feltakarítani.

- Ezt nem kéne – próbálta meg Rockytól elvenni a zacskót Charo, amit éppen szét akart cincálni. De a kutya csak rámorgott, majd félrevonult, így a lány feltett kezekkel ismét hátradőlt. Mesut tíz perc múlva érkezett meg.

- Na, visszahoztam, szerencsére még javítható állapotban van – sóhajtotta, majd leült Char mellé.

- És a villanyoszlop? – akadékoskodott a lány.

- Az is – mondta unottan a srác, majd a többiekre nézett. – Bocs, még be sem mutatkoztam. Mesut Özil – állt fel, hogy kezet rázhasson Sarah-val, aki mosolyogva fogadta ezt.

- Valahonnét ismerős vagy – viccelődött a lány.

- Hát tudod, a világ legjobb klubjában focizom… - Mes vette a lapot, így ő sem vette ezt halál komolyan.

- Nem, nem onnan. Te cipelted őt a válladon a bárban! – mutatott Charora Sarah, mire Sergio is és Char is felnevetett.

- Ennyi vagy – mosolygott a Mesut mellett ülő lány, mire Rocky felmordult. – Öhm, Mes, szerintem nem bír a kutyád – böködte meg a török-német vállát, aki viszont csak gúnyosan mosolygott.

- Azt mondtad, békülő szándékkal jöttél, erre meg most is szívod a vérem. Csodálkozol?

- Ne haragudj! – biggyesztette le az ajkát Charo, majd olyat tett, amit eddig soha: nekidőlt a fiú vállának a bocsánatkérés jelzése képpen, de amikor eszmélt, hogy mit csinált, azonnal ki is egyenesedett. – Ezt ne szokd meg!

Így négyen még egy darabig elvoltak, hiszen Mesut kihozta a megmaradt rágcsálnivalóját, ami még érintetlen volt az új „barátja” által, majd egy óra múlva Sarah jelezte, hogy neki haza kéne mennie, így Sergio felajánlotta, hogy elkíséri.

- De ugye nem autóval megyünk? Innen csak tíz perc – nézett a spanyolra a lány, aki csak mosolyogva bólintott.

- Én nem vezetek úgy, mint az a csöves – erre mindenki felnevetett, majd elköszöntek Charoéktól, és elindultak. – Egyébként bocs, nem így terveztem ezt a délutánt – nézett Sarah-ra Ramos, miután elhagyták a házat.

- Semmi gond. Szerintem vicces volt az egész.

- Remélem azért nem ijesztettek el a történtek. – Sarah erre úgy tett, mint aki elgondolkozik, de aztán ismét mosolyogva a fiúra nézett.

- Dehogyis!

- Akkor folytatás valamikor?

- Ezer örömmel.

Vélemények (8.fejezet):
	Nagyon jó.
	Jó.
	Pff.
pollcode.com free polls